Négy temperamentum - Hippokratésztől a modern pszichológiáig

Képzelj el négy embert egy hosszú sorban a postán. Az egyik türelmetlenül toporog, és hangosan panaszkodik, milyen lassú a kiszolgálás. A másik podcastot indított, és szinte észre sem veszi a várakozást. A harmadik azon töpreng, hogy talán rossz napot választott, és szorongás szorítja a mellkasát. A negyedik pedig szóba elegyedik a mellette álló nővel, és öt perc múlva már mindketten nevetnek. Ez a négy reakció pontosan megfelel annak a négy temperamentumnak, amelyet Hippokratész több mint kétezer éve leírt.

A világ legrégebbi személyiségtesztje

Hippokratész, az ókori görög orvos (i. e. 460-370) azt feltételezte, hogy az emberi viselkedést négy testnedv alakítja: a vér, a sárga epe, a fekete epe és a nyálka. Amelyik testnedv uralkodik, az határozza meg, hogyan viselkedik valaki. Néhány évszázaddal később Galénosz római orvos (i. sz. 129-216) továbbfejlesztette az elgondolást, és négy temperamentumot határozott meg: a szangvinikust, a kolerikust, a melankolikust és a flegmatikust.

Régiesen hangzik? Teljesen. Ma már senki nem hiszi, hogy a személyiséged a testnedveid arányán múlik. A mögötte álló megfigyelés viszont, vagyis hogy az emberek feltűnően különbözőképpen reagálnak ugyanarra a helyzetre, és hogy ezek a különbségek viszonylag állandóak, meglepően pontos volt. Annyira pontos, hogy a négy temperamentum a mai napig újra és újra felbukkan a pszichológiában, valamilyen formában.

Szangvinikus: aki bevilágítja a szobát

A szangvinikus emberek társaságkedvelők, optimisták és tele vannak energiával. Belépnek egy helyiségbe, és azonnal kapcsolatot teremtenek valakivel. Szeretik a változatosságot, az új élményeket és a spontaneitást.

Az erősségeik ragadósak. Tudnak motiválni, inspirálni és energiával feltölteni egy csapatot. Természetes kommunikátorok. Egy megbeszélésen ők azok, akik egy perc alatt tíz ötletet lőnek ki.

A hátulütő? A felszínesség. Egy szangvinikus ember elkezdhet tíz projektet, és egyet sem fejez be. Könnyen lelkesedik, de a lelkesedés éppolyan gyorsan el is múlik. Hajlamos többet ígérni, mint amennyit teljesít, nem rosszindulatból, hanem abból az őszinte hitből, hogy „valahogy majd megoldja”.

Egy példa az életből: Eszter rendezvényszervezőként dolgozott, és a szangvinikus temperamentuma tökéletesen illett a munkához. Rendezvények szervezése, új emberek, minden nap más. Amikor előléptették egy olyan pozícióba, ahol a nap nagy részét táblázatokba és jelentésekbe temetkezve töltötte, három hónapon belül felmondott. Nem azért, mert nem bírt a munkával. Hanem mert kiszívta belőle az életet.

Kolerikus: aki megy a cél felé

A kolerikus emberek energikusak, határozottak és közvetlenek. Ha valami túl lassan halad, felgyorsítják. Ha akadályba ütköznek, vagy átugorják, vagy elmozdítják. Gyakran szó szerint.

A kolerikus típusok természetes vezetők. Válsághelyzetben ragyognak, mert nem esnek pánikba, és gyorsan cselekszenek. Versengők és ambiciózusak. Ha olyasvalakire van szükséged, aki nyomás alatt is elvégzi a feladatot, kolerikust keresel.

A közvetlenségüknek azonban ára van. A kolerikus emberek türelmetlenek lehetnek a lassabb kollégákkal. Néha átgázolnak másokon, mert hatékonyabbnak érzik egyedül dönteni, mint megvárni a konszenzust. A nyers kommunikációjuk pedig gorombának hathat akkor is, ha semmilyen gorombaság nincs mögötte.

Érdemes megjegyezni, hogy a kolerikus típusokból gyakran lesznek kiváló vállalkozók. Zhao és Seibert 2006-os kutatása vállalkozók és menedzserek személyiségprofilját hasonlította össze. Azt találták, hogy a vállalkozók magasabb pontszámot érnek el lelkiismeretességben és alacsonyabbat barátságosságban, és ez a kombináció szinte tökéletesen ráillik a klasszikus kolerikus típusra.

Melankolikus: aki látja a részleteket

Ha a szangvinikus a nagy képet látja, a kolerikus pedig az egyenes utat a célhoz, akkor a melankolikus minden részletet, lehetséges problémát és árnyalatot lát, ami mindenki másnak elkerüli a figyelmét.

A melankolikus emberek elmélyültek, elemzők és aprólékosak. A munkájuk gondosan átgondolt és jó minőségű. Érzékenyek a művészetre, a zenére és a szépségre. Gyakran gazdag belső világuk van, amelybe mások ritkán nyernek bebocsátást.

Hajlamosak viszont olyan perfekcionizmusra, amely megbéníthatja őket. Míg egy szangvinikus időben lead egy „elég jó” projektet, a melankolikus az utolsó lehetséges pillanatig dolgozik rajta, mert „még mindig nem tökéletes”. Az az érzékenység pedig, amitől ilyen jó a megfigyelő, egyben sebezhetőbbé is teszi a kritikával és a stresszel szemben.

Egy csapatban onnan ismered fel a melankolikust, hogy ő szól elsőként egy kockázatról, amelyet mindenki más átnézett. Ez idegesítő tud lenni, de gyakran megmenti a projektet.

Flegmatikus: aki megőrzi a nyugalmát

A flegmatikus emberek nyugodtak, kiegyensúlyozottak és megbízhatók. Ők a horgony a viharos tengeren. Miközben körülöttük a többi temperamentum kitör, dönt és elemez, a flegmatikus csendben végzi a dolgát.

Az erejük a következetességben rejlik. Egy flegmatikus embernek nincs szüksége drámára vagy izgalomra. Rutinfeladatokon is tud dolgozni anélkül, hogy elveszítené a motivációját. Diplomatikus, nem ítélkezik, és természetes érzéke van a feszült helyzetek oldásához.

A gyengeség? A passzivitás. Egy flegmatikus ember halogathatja a döntéseket, olyan alaposan kerülheti a konfliktust, hogy a problémák lavinává nőnek, és beérheti egy „elég jó” eredménnyel akkor is, ha többet is elérhetne. Közömbösnek tűnhet olyankor is, amikor valójában fontos neki valami. Csak épp nem mutatja.

Van olyan kollégád, aki soha nem tűnik stresszesnek, és mindig tartja a határidőt? Valószínűleg flegmatikus. Kérdezd meg, hogy érzi magát valójában. A válasza mélysége meglephet.

Senki nem tiszta típus

Van itt egy fontos pont, amivel Galénosz nem foglalkozott: tiszta szangvinikus, kolerikus, melankolikus vagy flegmatikus ember lényegében nem létezik. A legtöbb ember két vagy három temperamentum keveréke, és egy közülük a domináns.

Részben ez az egyik oka annak, hogy a régi négytípusos rendszer a pszichológusoknak idővel már nem volt elég. A világ nem elég egyszerű ahhoz, hogy négy dobozba férjen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egész elgondolás használhatatlan.

A temperamentumtól a Big Five-ig: mit mond a modern tudomány

Amikor olyan kutatók, mint Lewis Goldberg, Paul Costa és Robert McCrae az 1980-as és 1990-es években kidolgozták a Big Five modellt (más néven az ötfaktoros személyiségmodellt), nem az ókori görög elméletekből indultak ki. Több ezer, személyiséget leíró melléknevet elemeztek, és statisztikailag öt alapvető dimenziót azonosítottak: nyitottság, lelkiismeretesség, extraverzió, barátságosság és neuroticizmus.

A régi temperamentumok és a Big Five között mégis figyelemre méltó párhuzamok vannak:

Strelau és Zawadzki 1995-ös vizsgálata közvetlenül tesztelte a klasszikus temperamentumok és a Big Five kapcsolatát. Az összefüggések erősek és statisztikailag szignifikánsak voltak. Más szóval Hippokratész és Galénosz ösztönösen megragadott valamit, amit a modern pszichometria később sokkal pontosabb eszközökkel is megerősített.

A különbség a pontosságban van. Míg a temperamentum négy kategória egyikébe sorol, a Big Five öt független skálán mutatja meg, hol állsz. Az eredmény sokkal részletesebb térkép arról, ki vagy.

Miért érdekelnek minket még mindig a temperamentumok

Ha csak a Big Five létezne, elég lenne? Tudományos szempontból igen. A temperamentumok azonban jó okkal éltek túl kétezer évet: könnyű őket megérteni. Mondd azt, hogy „ez egy klasszikus kolerikus”, és mindenki azonnal maga elé képzel egy konkrét viselkedésmódot. Próbáld ki ugyanezt azzal, hogy „magas extraverzió, alacsony barátságosság, alacsony neuroticizmus”, és a hallgatóság nagy részét elveszíted.

A temperamentumok gyorsírásként működnek. Gyors vázlat, amely nem helyettesíti a részletes térképet, de segít tájékozódni.

Ott van még az az izgalmas kérdés is, hogy mi a viszony a temperamentum és a személyiség között: mi veleszületett, és mi tanult? A temperamentumot hagyományosan biológiai alapként értelmezik, vagyis annak, amivel születsz. A személyiség, mint tágabb fogalom, magába foglalja a tapasztalatot, a nevelést és a kultúrát is. Rothbart és Bates 2006-os metaelemzése megerősítette, hogy a csecsemőkorban megfigyelhető temperamentumjegyek (reaktivitás, önszabályozás, pozitív és negatív érzelmesség) valóban összefüggenek a felnőttkori személyiségvonásokkal.

Vagyis nem csupán annak a terméke vagy, ahogyan neveltek. De nem is kizárólag a génjeidé. A kettő kombinációja vagy, és pontosan ez tesz egyedivé.

Temperamentum és karrier

Térjünk vissza Eszterhez a rendezvényügynökségtől. A története azt szemlélteti, amit a kutatások újra és újra megerősítenek: a temperamentumod (vagy a személyiséged) és a munkakörnyezeted illeszkedése nagyban meghatározza a munkával való elégedettségedet.

• A szangvinikus típusok a dinamikus, emberekkel foglalkozó szerepekben virágzanak: marketing, PR, értékesítés, kreatív területek. A rutin megöli a motivációjukat.
• A kolerikus típusoknak önállóság és kihívás kell: vállalkozás, vezetés, válságkezelés, jog. A túl lassú környezet frusztrálja őket.
• A melankolikus típusok a precizitást és mélységet kívánó munkában erősek: kutatás, programozás, könyvvizsgálat, művészet, tudomány. Csendes, elmélyült időre van szükségük.
• A flegmatikus típusok a türelmet és állandóságot igénylő szerepekben jók: adminisztráció, tanácsadás, gyógyítás, diplomácia. A túl sok káosz lemeríti őket.

Ez természetesen nem abszolút szabály. Egy szangvinikus ember kiváló programozó lehet, ha csapatban dolgozik és változatos projektjei vannak. Egy melankolikus remek vezető lehet, ha szakértőkből álló csapatot irányít, és a munka analitikus döntéshozatalról szól.

Melyik temperamentum vagy te?

Lehet, hogy azonnal magadra ismertél az egyik leírásban. Lehet, hogy kettő között ingadozol. Mindkettő teljesen normális, és mint említettük, a legtöbb ember keverék.

Ha túl akarsz lépni a négy típuson, és tudományos pontossággal szeretnéd megismerni a személyiségprofilodat, próbáld ki a Big Five személyiségtesztet. Megmutatja, hol állsz azon az öt független dimenzión, amelyet a mai pszichológia a személyiség legmegbízhatóbb leírásának tart. És talán kiderül, hogy megerősíti azt, amit a jó öreg temperamentumok évek óta sejtetnek rólad.