Értelmes munka - ikigai, logoterápia és munkahelyi értékek

Bálint tíz évet töltött pénzügyi elemzőként. A fizetése átlag feletti volt, a cég stabil, a kollégái rendesek. Mégis minden este úgy ért haza, hogy az volt az érzése: elpazarolta az egész napot. „Jól csinálom a dolgokat” mondta egyik este a feleségének. „De vajon a jó dolgokat csinálom?” Ez a kérdés hónapokig rágta, mielőtt rájött, miről is szól valójában. Nem jobb fizetést keresett, és nem magasabb pozíciót. Az értelmet kereste.

Miért nem luxus a munka értelme

Amy Wrzesniewski, a Wharton School professzora 1997-ben kórházi takarítókat vizsgált. Mindannyian ugyanazt a munkát végezték, ugyanannyiért, ugyanolyan körülmények között. A megélésük mégis drámaian különbözött. Az egyik csoport szükséges rossznak látta a munkát, puszta eszköznek a fizetéshez. A második csoport karriernek tekintette, amiben van előrelépési lehetőség. A harmadik pedig? Ők hivatásként élték meg a takarítást. Segítettek a betegeknek jobban érezni magukat, átrendezték a képeket a falon, elbeszélgettek a látogatókkal. Pontosan ugyanazt csinálták, mint az első csoport, csak teljesen másképp élték meg.

Wrzesniewski ezt a három hozzáállást munkaorientációnak nevezte: a munka mint állás, mint karrier, vagy mint hivatás. És itt jön a meglepő rész: hogy melyik csoportba tartozol, azt elsősorban nem a munka típusa dönti el, hanem az, ahogyan érzékeled. Egy sebész is tekintheti a munkáját puszta állásnak. Egy takarító is tekintheti hivatásnak.

Allan és munkatársai 2019-es, a Journal of Vocational Behavior folyóiratban megjelent metaelemzése szerint azok, akik értelmesnek élik meg a munkájukat, magasabb elköteleződést, alacsonyabb kiégést és nagyobb élettel való elégedettséget mutatnak. Ezek a hatások erősebbek voltak, mint a fizetés hatása.

Viktor Frankl és az értelemre irányuló akarat

Amikor a bécsi pszichiáter Viktor Frankl túlélt három évet a koncentrációs táborokban, olyan felismerést hozott magával, ami megváltoztatta a modern pszichológiát. Az „…mégis mondj igent az életre!” (1946) című könyvében írta le, amelyet kilenc nap alatt diktált le, és amelyből azóta több mint 16 millió példány kelt el.

Frankl központi gondolata: a legmélyebb emberi motiváció nem az élvezet keresése (Freud), és nem is a hatalom keresése (Adler), hanem az értelemre irányuló akarat. Az ember szinte bármilyen szenvedést elvisel, ha értelmet lát benne. És fordítva: valakinek meglehet mindene, amit valaha akart, mégis üresnek érzi magát, ha hiányzik az értelem.

Frankl ezt az állapotot egzisztenciális vákuumnak nevezte. Úgy írta le, mint a belső üresség és unalom érzését, amelyet a pénz, a karrierlépcső vagy a szórakozás hajszolása álcáz. Ismerős? Frankl logoterápiája szerint az értelmet nem lehet legyártani vagy kikényszeríteni. Megtalálni viszont lehet, három területen:

Alkotó értékek: amit beleteszel a világba (munka, projektek, alkotás)
Élményértékek: amit a világtól kapsz (kapcsolatok, szépség, természet)
Beállítódási értékek: ahogyan a megváltoztathatatlan szenvedéssel szembenézel

A munka szempontjából az alkotó értékek a legfontosabbak. Frankl szerint a munka akkor válik értelmessé, amikor olyasmit valósítasz meg vele, ami túlmutat rajtad. Nem feltétlenül életmentésről vagy a világbékéért folytatott küzdelemről van szó. Elég, ha a munkád segít valakinek konkrétan, javít valamin kézzelfoghatót, vagy létrehoz valamit, ami nélküled nem létezne.

Ikigai: négy kör és egy metszéspont

Míg Frankl a szenvedés és az egzisztenciális válság felől közelítette meg az értelmet, a japán hagyomány könnyedebb belépőt kínál. Az ikigai (生き甲斐) fogalma szó szerint azt jelenti: „az okod arra, hogy reggel kikelj az ágyból”. Japánban apró dolgokra is használják. Az ikigaid lehet egy reggeli séta, a kedvenc teád vagy egy beszélgetés az unokáddal.

Nyugaton azonban főleg a négy egymást átfedő kör diagramjaként lett népszerű, amelyet Marc Winn állított össze 2014-ben, Andres Zuzunaga sémája alapján. A négy kör:

Amit szeretsz: olyan tevékenységek, amelyek közben elveszíted az időérzékedet
Amiben jó vagy: a készségeid és a tehetséged
Amire a világnak szüksége van: problémák, amelyeket meg tudsz oldani
Amiért fizetnek: annak a piaci értéke, amit kínálsz

Mind a négy metszete az ikigaid. Ha egy kör hiányzik, az eredmény hiányos. Olyat csinálsz, amit szeretsz és amiben jó vagy, de senki nem fizet érte? Ez szenvedély megélhetés nélkül. Jól keresel valamivel, amire a világnak szüksége van, de nem okoz örömet? Ez az az üresség, amiről Frankl írt.

Hasegawa kutató a Toyo Eiwa Egyetemről 2001-ben azt találta, hogy azoknál a 65 év feletti japán felnőtteknél, akik erős ikigai-érzésről számoltak be, alacsonyabb volt a depresszió aránya és magasabb a szubjektív egészség. Ez egybevág Frankl tézisével, amely szerint az értelem véd a lelki szenvedéstől.

Egy dologra viszont figyelj. Az ikigai-diagram hasznos önreflexiós eszköz, nem boldogságrecept. Mieko Kamiya japán pszichiáter, aki az 1960-as években rendszeresen kutatta az ikigait, hangsúlyozta: az ikigainak nem kell egyetlen nagy hivatásnak lennie. A legtöbb embernél több tevékenység, kapcsolat és érték mozaikja, amelyek együtt hozzák létre azt az érzést, hogy érdemes élni.

Job crafting: ha a munkát nem tudod megváltoztatni, változtass a hozzáállásodon

Ezzel vissza is jutottunk Amy Wrzesniewskihez. 2001-ben Jane Duttonnal együtt vezette be a job crafting fogalmát: a saját munkád aktív átformálását úgy, hogy jobban illeszkedjen az értékeidhez és az erősségeidhez. Nem kell felmondanod. Nem kell új főnökre vagy a cégkultúra megváltozására várnod. Magadtól is elkezdheted, most azonnal, háromféleképpen.

A feladatok átformálása

Azon változtatsz, hogy mit csinálsz. Olyan feladatokat veszel fel, amelyek feltöltenek, vagy átalakítod a meglévőket. Egy könyvelő, aki szeret tanítani, szárnyai alá vesz egy új kollégát, és mentorrá válik. Egy fejlesztő, akit fáraszt a dokumentáció írása, kitalál egy automatikus rendszert, ami legenerálja. Az ilyen változtatáshoz nem kell engedély. Legtöbbször elég a kezdeményezés.

A kapcsolatok átformálása

Azon változtatsz, hogy kikkel és hogyan érintkezel. Tudatosan megkeresed más osztályok munkatársait. Elkezded kérdezgetni a kollégáidat a munkájukról. Ott ajánlod fel a segítségedet, ahol téged is őszintén érdekel. Egy 2010-es kutatás szerint azok a dolgozók, akik aktívan építettek kapcsolatokat a saját csapatukon kívül, értelmesebbnek értékelték a munkájukat, még akkor is, ha a feladataik pontosan ugyanazok maradtak.

A gondolkodás átformálása

Azon változtatsz, ahogyan a munkádra gondolsz. Ez egyszerűsítésnek hangozhat, pedig pontosan ezt csinálták azok a kórházi takarítók. Nem beszélték be maguknak, hogy a takarítás csodálatos. A keretet változtatták meg. Ahelyett, hogy „felmosom a padlót”, azt mondták maguknak: „segítek a betegeknek tiszta környezetben gyógyulni”. A munka tartalma ugyanaz maradt. A megélése alapvetően megváltozott.

A job crafting nem önmanipuláció. Tudatos döntés arról, hogy a munkád értékhordozó részeire fókuszálsz, és aktívan erősíted azokat, amelyek célt adnak. Rudolph és munkatársai 2017-es, több mint 120 vizsgálatot átfogó metaelemzése megerősítette, hogy a job crafting pozitív összefüggésben áll a munkával való elégedettséggel, az elköteleződéssel és a teljesítménnyel. Ágazatoktól és hierarchiaszintektől függetlenül működik.

Az értékek mint iránytű

Shalom Schwartz pszichológus az 1990-es években dolgozta ki tíz egyetemes emberi érték modelljét, amelyet 82 országban tesztelt. A kutatása szerint az emberek alapvetően különböznek abban, hogy melyik értéket helyezik előtérbe. A személyes értékek és a munkakörnyezet összhangja pedig erősen előrejelzi a munkával való elégedettséget.

Sagiv és Schwartz 2000-es vizsgálata szerint az értékeid és a környezeted közötti egyezés többet számít, mint az abszolút jövedelem vagy a presztízs. Vagyis: aki fontosnak tartja mások segítését, és egy civil szervezetnél dolgozik átlagos fizetésért, valószínűleg elégedettebb lesz, mint ugyanaz az ember a pénzügyi szektorban háromszoros bérért.

Ezért segít tudni, hogy valójában melyek a számodra fontos értékek. Nem azok, amelyekről azt gondolod, hogy fontosnak kellene lenniük, hanem azok, amelyeket tényleg használsz, amikor döntesz. A munkahelyi értékek tesztje megmutatja, hogy a munkádban elsősorban a biztonság, az önállóság, a kapcsolatok, a befolyás vagy a teljesítmény számít-e, és mennyire illeszkedik a jelenlegi munkád ezekhez a prioritásokhoz.

A személyiség és az értelem keresése

Nem mindenki ugyanúgy és nem ugyanolyan intenzitással keresi az értelmet. A Big Five modellre épülő kutatások szerint a Nyitottság korrelál a legerősebben azzal a hajlammal, hogy mélyebb jelentést keressünk a munkában és az életben. A magas Nyitottságú emberek kíváncsibbak, reflektívebbek, és nagyobb eséllyel teszik fel maguknak az egzisztenciális kérdéseket, például azt, hogy „miért is csinálom ezt?”.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy az alacsony Nyitottságúaknak ne lenne szükségük értelemre. Nekik is szükségük van rá. Csak máshol keresik. A magas Lelkiismeretességű ember a pontosan elvégzett munkában találhatja meg. Az extravertált abban, hogy a munkáján keresztül konkrét embereknek segít. A magas Barátságosságú a másokról való gondoskodásban.

Ugyanez igaz a RIASEC típusokra: a szociális típus (S) a segítésben találja meg az értelmet, a művészi típus (A) az alkotásban, a kutató típus (I) a világ megértésében. Egyik típus sem „értelmesebb” a másiknál. A különbség abban van, hol keresed az értelmet, nem abban, hogy van-e.

Érdemes megemlíteni a Neuroticizmus és az értelem viszonyát is. A magasabb Neuroticizmusú emberek gyakrabban élnek meg egzisztenciális kétségeket: „számít egyáltalán, amit csinálok?”. Épp ez az érzékenység viszont mélyebb keresés és hitelesebb válasz felé viheti őket. Frankl azon páciensei, akik a legnehezebb válságokon mentek át, gyakran találták meg a legtisztább válaszokat.

Négy gyakorlat, ami működik

Az elmélet rendben van, de mit kezdesz vele? Íme négy gyakorlati, kutatásokra épülő technika, amit már ma kipróbálhatsz.

1. Az értékek rendezése

Írj fel külön papírfecnikre tíz dolgot, ami számít neked a munkában. Például: fizetés, szabadság, kreativitás, elismerés, mások segítése, új dolgok tanulása, stabilitás, kapcsolat a kollégákkal, utazási lehetőség, a munka és a magánélet egyensúlya. Aztán rangsorold őket. Mindig dobd ki a legkevésbé fontosat. Az utolsó három a mag, ami marad: ezek az alapértékeid. Illeszkedik hozzájuk a mostani munkád?

2. A gyászbeszéd gyakorlat

Morbidnak hangzik, de működik. Stephen Covey tette népszerűvé A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című könyvében (1989). Képzeld el a saját temetésedet. Mit szeretnél, mit mondjon rólad egy kolléga? Nem azt, hogy „sokat túlórázott” vagy „soha nem késett”. Inkább valami ilyesmit: „mindig szakított időt a kezdő kollégákra”, vagy „az ötletei megváltoztatták, ahogy a cég az ügyfelekre tekint”. Ez a gyakorlat megmutatja, mi számít neked valóban, nem azt, hogy szerinted minek kellene számítania.

3. Az ideális nap

Írd le az ideális munkanapodat reggeltől estig. Nem a tengerparton fekvésről szóló fantáziát, hanem egy reális napot, amikor dolgozol, és jól érzed magad. Hol vagy? Kikkel? Mit csinálsz az első órában? Mivel telik a délutánod? Hogyan érzed magad hazafelé? A részletek számítanak. Amikor összeveted az ideális napot egy tipikussal, meglátod a rést. Ebben a résben van az útmutató ahhoz, min kell változtatni.

4. Frankl kérdése

Frankl egyetlen egyszerű kérdést tett fel a pácienseinek: „Mit vár tőled az élet?” Nem azt, hogy te mit vársz az élettől, hanem hogy az élet mit vár tőled. Nézőpontváltás. Próbáld meg megválaszolni a munkád kontextusában. Milyen hozzájárulást várnak tőled az ügyfeleid, a kollégáid, a vevőid? Néha kiderül, hogy a valódi hozzájárulásod teljesen máshol van, mint ahol eddig kerested.

Amikor a munkának egyszerűen nincs értelme

Most jön a fontos rész, amit a munka értelméről szóló cikkek többsége kihagy. Nem kell minden munkának hivatásnak lennie. Nem kell mindenkinek szeretnie a hétfőket. És aki elsősorban a fizetésért jár dolgozni, nem csinál semmi rosszat.

Andrew Chamberlain filozófus két megközelítést különböztet meg: az instrumentálisat (a munka eszköz más célokhoz) és a nem instrumentálisat (a munka önmagában cél). Mindkettő legitim. A postásnak, aki azért dolgozik, hogy eltartsa a családját, és délutánonként egy utánpótlás focicsapatot edzhessen, megvan a maga értelme. Csak nem magában a munkában találja meg, hanem abban, amit a munka lehetővé tesz.

Két esetben van baj. Az első: szeretnél értelmet találni a munkádban, de nem sikerül. A második: azt mondod magadnak, hogy az értelem nem számít neked, közben rettegsz attól, hogy reggel felkelj. Az első helyzet cselekvést kíván: job crafting, az értékek újragondolása vagy munkahelyváltás. A második őszinteséget önmagaddal.

David Graeber, a London School of Economics antropológusa 2018-ban publikálta a Bullshit Jobs című könyvét, amelyben az értelmetlen munkák jelenségét írja le: olyan pozíciókat, amelyek betöltői maguk mondják, hogy semmilyen érdemi hozzájárulást nem termelnek. A becslése szerint a fejlett gazdaságokban a munkák 20-30 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. Graeber szerint az ilyen pozíciókban dolgozók nemcsak az unalomtól szenvednek, hanem attól a lelki kártól is, hogy haszontalannak érzik magukat.

Ha ez rezonál benned, veled semmi baj. A megoldás pedig nem feltétlenül olyan drasztikus, mint amilyennek tűnik. Néha elég a munkán kívül megtalálni az értelmet, és elfogadni, hogy a munka eszköz egy célhoz. Néha elég job craftinggal átformálni a mostani szereped néhány elemét. Néha viszont tényleg itt az ideje továbblépni.

Mit vigyél magaddal

Frankl, az ikigai és Wrzesniewski lényegében ugyanazt mondja, csak más szavakkal és más kontinensekről. Az értelem nem olyasmi, ami vagy megvan, vagy nincs. Olyasmi, amit aktívan építesz azzal, ahogyan a munkádhoz viszonyulsz, amilyen értékeket beleviszel, és ahogyan a saját hozzájárulásodat látod.

Az értelmed lehet, hogy egy másik munkában rejlik. Lehet, hogy abban, amid már megvan, csak egyelőre rejtve. És lehet, hogy teljesen a munkán kívül, ami szintén teljesen rendben van. Az egyetlen dolog, amit tényleg nem érdemes csinálni, az az, hogy úgy teszel, mintha az értelem nem számítana. Számít. Bálint pedig a cikk elejéről? Egy év töprengés után a pénzügyi osztályról a belső képzésre került. Most új munkatársakat tanít pénzügyi alapokra. Továbbra is számokkal dolgozik, de már látja, kinek segítenek.