Nyitottság a tapasztalatokra: az O faktor a HEXACO-ban

Eszter húsz percig áll egyetlen kép előtt. Gábor tizenkettő alatt végigment az egész kiállításon, és kint vár egy padon.

Hazafelé összevesznek, csak nem a művészeten. Eszter úgy érzi, a másik nem tud megállni. Gábor úgy érzi, tudományt csinál valamiből, ami egy pillantásra látszik. Egyiküknek sem jut eszébe, hogy éppen egy olyan jellemvonáshoz értek hozzá, amelyet a lélektan évtizedek óta mér.

A neve nyitottság a tapasztalatokra, és a hatfaktoros HEXACO modellben az O betűt viseli. Semmit nem mond arról, ki okosabb vagy műveltebb. Azt írja le, mennyire vonz téged az új, a szokatlan és az, ami egyelőre semmire sem jó.

Négy különböző dolog egyetlen betű alatt

A modellt Kibeom Lee és Michael Ashton pszichológus állította össze abból, ahogyan az emberek különböző nyelveken mások jellemét leírják. Az öt ismert dimenzió mellett kijött nekik egy hatodik, a becsületesség-szerénység, a többi faktor pedig kicsit átrendeződött alatta. Hogy a hatos miben tér el a Big Five-tól, arról külön szöveg szól: mi az a HEXACO modell.

A nyitottságot a hat közül a legnehezebb megfogni. Egyetlen név alatt ugyanis négy hajlamot tart együtt, amelyek lazábban kapcsolódnak egymáshoz, mint az ember gondolná.

A kombinációk vegyesek szoktak lenni. A programozónál, aki elolvas három könyvet Bizánc történelméről, a galériában viszont ásít, magas az érdeklődés és alacsony az esztétikai érzék. Aki szereti a kísérleti zenét, a munkahelyén viszont semmilyen változást nem tűr a folyamatokban, az esztétikában fent, a szokatlanság elfogadásában lent ül. Annak a négy számnak az átlaga ezért kevesebbet mond rólad, mint az, hogyan oszlanak el.

Hogyan fest a magas O egy hétköznapi héten

Arról ismerszik meg legjobban, mit tesz valaki, amikor senki nem figyeli. A megrendelt könyvek gyorsabban gyűlnek, mint ahogy elolvassa őket az ember. Egymás mellett fekszik három félbehagyott hobbi. Este tizenegykor pedig bele lehet süllyedni egy mélytengeri halakról szóló dokumentumfilmbe, noha reggel prezentáció vár.

Beszélgetésben másképp mutatkozik meg a nyitottság. Kevésbé érdekli a következtetés, mint az, honnan származik, tehát olyan dolgokra kérdez rá, amelyek látszólag semerre nem viszik a témát. Komolyan veszi azt a gondolatot is, amellyel nem egyezik, mert először belülről akarja megérteni. És végig tud hallgatni egy jó kacifántos ötletet is anélkül, hogy elhúzná a száját.

A számla a befejezésnél érkezik. A munka rutinos része, tehát az, ahol már nincs mit felfedezni, későbbi időpontra tolódik, és néha egyáltalán nem jön el. A magas O ráadásul nyugtalanságot gyárt: ami egy évvel ezelőtt izgalmas volt, az ma unalom, és az ember gyakrabban vált projektet, szakmát vagy várost, mint amennyi az önéletrajzának jót tesz.

A nyitottság nem intelligencia

Itt keletkezik a leggyakoribb tévedés. A magas O könnyen okosságnak látszik, mert kifelé hasonlóan mutat: sok olvasmány, rengeteg hivatkozás, készség az elvont dolgokról való beszélgetésre. A nyitottság és az értelmi képességeket vizsgáló tesztek eredményei között mért összefüggés azonban gyenge. Csak apró töredékét magyarázza annak, amiben az emberek különböznek egymástól.

Hogy miért keveredik össze ennyire, azt Colin DeYoung és kollégái mutatták meg 2007-ben. A nyitottság két részre osztható: az egyik a képzelet, az érzékelés és a művészet felé tart, a másik a tények, a logika és a problémákon való gondolkodás felé. A másodikat a szakirodalom intellektusnak nevezi, és érzékelhetően jobban átfed az értelmi képességekkel. Aki azt állítja, hogy a nyitott emberek okosabbak, jobbára csak a vonás egyik feléről beszél.

A két fél közti különbség abban is látszik, hogyan viselkednek ezek az emberek egy vitában. Az egyik azt kérdezi, jók-e a számok. A másik azt kérdezi, mi van, ha az egészre rosszul nézünk. Egyik kérdés sem okosabb, csak máshová céloz.

A nyitottságnak van egy tulajdonsága, amely szembemegy a megérzéssel. Az összefüggéskeresés nem áll meg a valódiaknál. A nyitottságban magas pontszámot elérők megbízhatóbban találnak meg egy mintázatot az adatok kavalkádjában, és egyúttal gyakrabban látják ott is, ahol semmilyen nincs. Ugyanaz a szűrő, amely beengedi az eredeti ötleteket, beengedi a hülyeséget is.

Az alacsony nyitottság és csendes előnye

Az alacsony pontszám leírásai igazságtalanok szoktak lenni. Az olyan szavak, mint bezárkózott vagy unalmas, nem tartoznak beléjük, mert a pontszám másvalamit mér: mennyire hiszel a bevált dolgoknak a be nem váltottakkal szemben. Akinek alacsony az O-ja, látni akarja, hogy a dolog működik, mielőtt beengedi az életébe.

Zoltán tizenöt éve vezet egy raktárt, és minden újításra ugyanaz a kérdése: mi lesz, ha nem jön be. Amikor a cég új nyilvántartási rendszert vezetett be, ő volt az egyetlen, aki elkérte a szállítótól azoknak a vevőknek a listáját, akik már egy éve használják. Kettő közülük leírt neki egy problémát, amely aztán két hónap munkát spórolt meg a cégnek. A lelkes kollégák nem telefonáltak ez ügyben, mert nem gondoltak rá.

Olyan környezetben, ahol a hiba pénzbe vagy egészségbe kerül, az újdonságokkal szembeni kétkedés olcsóbbnak bizonyul, mint a kedv, hogy kipróbáljuk őket. Tedd mellé még egy előnyt: a szakértelem ismétlésből születik, nem átugrálásból. Akit untat négy évig ugyanazt csinálni, ritkán jut benne igazán mélyre.

Az alacsony O gyengesége nem az intelligencia oldalán van. Az a figyelmeztetés hiányzik, hogy a világ a bevált eljárás alatt közben elmozdult. Ez a figyelmeztetés jellemzően akkor ér oda, amikor az elmozdulás már a számokon látszik.

Nyitottság és alkotó munka

Az összes jellemvonás közül éppen a nyitottság áll legközelebb az alkotókészséghez. Gregory Feist 1998-ban több tucat tanulmányt foglalt össze az alkotó emberek személyiségéről, és a nyitottság azok közé tartozott, amelyek a tudósokat és a művészeket a legélesebben választották el kevésbé alkotó kollégáiktól. Van benne logika: az eredeti megoldásnak nincs honnan előkerülnie, ha nincs kedv átfürkészni a szokatlan lehetőségeket.

Érdekesebb azonban a nyitottság kettéosztása. Scott Barry Kaufman és kollégái 2016-ban megállapították, hogy mindegyik fél másvalamit jelez előre. Az, amely a képzelet és az esztétika felé húz, a művészeti alkotói eredményekkel függött össze. A tárgyszerűbb, a logikához és a tényekhez közelebbi a tudományos eredményekkel függött össze. Egy betű, két különböző pályaív.

Az ötlet maga viszont még nem kész dolog. Anikó egyetlen megbeszélés alatt kitalál tíz kampányt, és három közülük ér valamit, csak Tamás nélkül, aki listát vezet és a határidőkre figyel, egy sem jutna ki a világba. A nyitottság adja az anyagot, a lelkiismeretesség tolja ki. Az olyan alkotó csapatok, amelyek csupa lelkesedőre bomlottak, jellemzően nem ötlethiányon buktak el.

A munkaerő-kiválasztási kutatás közben egy váratlan korlátba fut. Murray Barrick és Michael Mount 1991-ben összegezte a személyiségről és a munkateljesítményről szóló adatokat, és a nyitottság szinte nem tartozott a teljesítmény előrejelzői közé. Elfogadhatóan jelezte viszont előre, hogy valaki milyen jól teljesít a betanulás alatt. A nyitottság tehát többet mond arról, milyen gyorsan tanulsz meg valamit, mint arról, milyen jól fogod utána végezni.

Magát az alkotókészséget közvetlenül is lehet mérni, a jellemtől függetlenül. Ilyenkor feladatok megoldásáról kérdezünk, nem arról, ahogyan valaki magát leírja; ebbe az irányba tart például a kreatív gondolkodás teszt, amely a nyitottsággal összefügg, de nem ugyanazt méri.

Miért olyan nehéz újdonságokról beszélni

A nyitottság különbsége ott vág egymásba a leginkább, ahol valami újról döntenek. Szállítóváltás, más tanítási mód, lakásátalakítás, szokatlan családi felállás. Kívülről tényekről szóló vitának látszik, belül másról szól.

A magas O-jú ember számára az újdonság önmagában érv. Az, hogy valamit még nem próbáltak ki, ok arra, hogy megérjen egy kísérletet. Az alacsony O-jú ember számára az újdonság a bizonyítási teher oka. A ki nem próbált azt jelenti, hogy nem ellenőrzött, a nem ellenőrzött pedig kockázatot. Közben mindketten ugyanarról beszélnek, csak mindegyik az ellenkezőjét képzeli az „érdekes” szó alá.

Hasonló különbség hallatszik ki a közügyekhez való hozzáállásból. A politikai vélemények kutatása ismételten enyhe kapcsolatot talál a nyitottság és a bevett szabályok megváltoztatására való készség között; ugyanerre a következtetésre jutott John Jost és szerzőtársai ismert áttekintő munkája is 2003-ból. Gyenge hajlamról van szó, nem sorsról, és semmiképp nem következik belőle, kinek van igaza egy konkrét kérdésben.

Mikor változtattál utoljára véleményt olyasmiről, amit régóta lezártnak tekintettél? Az erre a kérdésre adott válasz többet árul el az O-dról, mint egy egész kérdőív. Próbáld közben felidézni, mi mozdított meg akkor: egy új információ, vagy az, hogy olyan valaki hozta, akiben bízol.

A gyakorlati következtetés nem hangzatos. Ha újdonsággal érkezel valakihez, akinek alacsony az O-ja, ne azzal kezdd, mennyire új, hanem azzal, hol fut már, és mi történik, ha elbukik. Ha te kapod az újdonságot, és tudod, hogy nincs kedved hozzá, tegyél fel a másik oldalnak egyetlen kérdést: mi kellene, hogy meggyőzzön. Ha erre te magad sem tudsz válaszolni, akkor nem érvelésről van szó, hanem kényelemről.

Mit tegyél ezzel

A nyitottság nem erény és nem hiba, ami a jellemvonásoknál elég szokatlan. A magas O olyan környezetben térül meg, amely gyorsan változik és jutalmazza a kísérletet. Az alacsony O ott térül meg, ahol a megbízhatóságot értékelik és ahol a hibákat drágán fizetik meg. Főleg azt hasznos tudni, hol állsz azon a skálán, mert a környezetet ennek megfelelően megválaszthatod.

A vonás időben egyébként enyhén mozog. Brent Roberts és szerzőtársai 2006-os kiterjedt metaelemzése azt írta le, hogy a nyitottság a fiatal felnőttkorban jellemzően kicsit emelkedik, későbbi életkorban pedig ismét csökken. Az elmozdulások kicsik, de megmutatják, hogy nem betonba öntött dologról beszélünk.

Hogy te pontosan hol állsz, azt a HEXACO teszt méri meg: 60 kérdés, körülbelül nyolc perc, eredmény mind a hat faktorra, a nyitottság összetevőkre bontásával együtt. A másokkal való összevetés tájékoztató jellegű, a „szeretem a változást” és az „elviselem a változást” közti különbségre viszont bőven elég.

Teszt nélkül is megpróbálhatod. Két héten át jegyezz fel minden döntést, amelyben a bevált és az új változat között választottál, és mindegyikhez írj egy mondatot arról, miért. Étterem, szerszám, kerékpárút, a mód, ahogyan egy munkahelyi vitát elrendezel. Ha azon a listán tízszer áll az, hogy „mert ezt ismerem”, megvan a válasz. Ha tízszer az, hogy „mert ezt még nem ismerem”, az is válasz, csak a másik oldalról.