Mi az a HEXACO? A hatfaktoros személyiségmodell

A számla kétszer ment ki a klienshez, és ő mind a kettőt kifizette. A különbség háromszázezer forint, és a kivonaton eddig senki nem vette észre.

Gábor kedd este szúrja ki. Reggelre már írt a könyvelőnek, hogy utalja vissza a pénzt, és odatette egy mondatot arról, hogy a hibát a saját rendszerük követte el. Zoltán a helyében hallgatna. Nem lopna, egyszerűen nem tenne semmit, és rábízná a másik félre. Közben mindketten időben járnak be, mindketten végigviszik, amit megígértek, és mindketten rendes értékelést kapnak a főnöküktől.

Ha ezt a kettőt a Big Five modell öt vonásával írnád le, szinte azonos eredményt kapnál. Az a különbség, ami szerda reggel megmutatkozott, nem fér bele abba az öt számba. Éppen miatta van a HEXACO-ban hat faktor.

Hat vonal, amelyen az emberek eltérnek

A HEXACO olyan személyiségmodell, amely hat széles vonással írja le az embert. A név betűi ezeknek a faktoroknak az angol kezdőbetűi, egyszerre pedig utalás a hatszögre: Honesty-Humility, Emotionality, eXtraversion, Agreeableness, Conscientiousness, Openness to Experience.

Ugyanilyen fontos az, amit a modell nem tesz. Nem oszt ki rád típust, sem névvel ellátott skatulyát. Mind a hat vonás egy skála, és te valahol a két vége között helyezkedsz el, az esetek túlnyomó részében közelebb a közepéhez, mint a széléhez. Az eredmény ezért nem egy szó, hanem hat szám, és csak az egymáshoz mért arányuk mond bármit.

Minden faktor négy szűkebb aspektusra oszlik, ezeket facetteknek hívják. Két ember ugyanolyan magas lelkiismeretességgel is nagyon különböző lehet: az egyik példásan rendezett naptárt vezet, a másik reggeltől estig gürizik, de húsz percig keresi a szerződést. A széles vonás megadja az irányt, a facettek elmondják, merre vezet pontosan az út.

A vonás közben nem hangulat és nem egyetlen viselkedés. Ha három éjszakát nem aludtál, barátságtalanul viselkedsz akkor is, ha a barátságosságod magasra jött ki. A modell azt írja le, hová térsz vissza, amint enged a nyomás, nem azt, mit teszel a hónap legrosszabb órájában.

És még valami. Egyik skála egyik vége sem a helyes. Az alacsony emocionalitás megfizethetetlen a mentősöknél, a magas pedig egy halálos beteg ágya mellett. A magas nyitottság a kitalálásban segít, az alacsony az olyan előírás betartásában, amelyen a biztonság múlik. Hat szám nem bizonyítvány.

Hat betű és ami alattuk van

A hatból öt valószínűleg ismerősnek tűnik, mert hasonló alakban más személyiségmodellek is ismerik őket. A H az új, és érdemes nála egy kicsivel hosszabban elidőzni.

A magas becsületesség-szerénység négy dolgot jelent egyszerre: kimondod a dolgokat kerek perec akkor is, ha egy hízelgés többet segítene, nem használod ki másokat a magad javára, a fényűzés mint a siker bizonyítéka nem vonz, és nincs olyan érzésed, hogy különleges bánásmód jár neked. Az alacsony pontszám senkiből nem csinál bűnözőt. A skála alsó felén állók többsége soha nem lop el semmit, csak egy kicsit kényelmesebben mozog a szürke zónában: hízelegnek egy főnöknek, akiről semmit sem gondolnak, meghajlítanak egy szabályt, ha az előny elég nagy és a kockázat kicsi, és konfliktusban olyan érvhez nyúlnak, amiben maguk sem hisznek.

Az eredményt másképp is lehet olvasni, mint betűnként. A kombináció dönt. A magas extraverzió magas H-val olyan embert ad, aki megnyeri magának az egész termet, és közben nem szépíti a számokat. Ugyanez az extraverzió alacsony H-val kívülről teljesen egyformán fest, egészen addig, míg pénzről nem kezd szólni. Majdnem ugyanilyen hasznos a legalacsonyabb számod, mert azokra a helyzetekre mutat, amelyekben minden lépés több energiát kér tőled, mint másoktól. Akinél a barátságosság van a mélyponton, gyorsan rendezi a vitákat, gyakran fölöslegesen élesen. Akinél az emocionalitás van a mélyponton, nyugodtan átmegy egy krízisen, és közben nem érti, miért kínlódik körülötte mindenki.

Hogy mi minden férhet be ez alá a faktor alá, és hogyan ismerhető fel egy hétköznapi héten, azt külön szöveg járja körbe arról, mit mér a becsületesség-szerénység.

Hogyan találták meg a hatodik faktort a szótárban

Az egész modell mögött egy ötlet áll, amit lexikális hipotézisnek hívnak. Meglepően egyszerűen szól: amit hosszú távon fontosnak tartunk az emberekben, arra a nyelv nevet ad. Ha tehát meg akarod tudni, miben térnek el valóban az emberek, nem kell elméletet kitalálnod. Elég egy szótárt elővenni és megszámolni, mely melléknevek kapaszkodnak egymásba.

A kutatók pontosan így jártak el. Több száz jellemleíró szót húztak ki a nyelvből, nagy csoportokkal értékeltették önmagukat és az ismerőseiket, aztán azt keresték, mely szavak tartanak össze. Az angolban a nyolcvanas és kilencvenes években ebből ismételten öt csoport jött ki, amit ma Big Five néven ismerünk. Úgy tűnt, kész az ügy.

Aztán valaki más nyelveken is elindította ugyanezt a módszert. A koreaiban, a magyarban, az olaszban, a hollandban, a lengyelben, a franciában és a németben megszólalt egy hatodik szócsoport, amely nem akart beférni az ötbe: őszinte, kapzsi, beképzelt, képmutató, szerény. A kanadai pszichológusok Michael Ashton és Kibeom Lee összerakták ezeket az eredményeket, és az évezredfordulótól hatfaktoros struktúraként publikálták őket; hét nyelvet átfogó áttekintő munkájuk 2004-ben jelent meg.

Itt jön a megérzésnek ellentmondó rész. A hatodik faktort senki nem kereste, és nem valamilyen erkölcsről szóló elméletből született. A szavak megszámolásából esett ki, főképp azért, mert a szakma végre nem támaszkodott már az angolra. Amikor később az angol mellékneves listát is kiterjesztették, ott is megszólalt a becsületesség-szerénység. A modellt szélesebb közönségnek Ashton és Lee 2012-ben foglalta össze a The H Factor of Personality című könyvben.

Hol válik el a HEXACO és a Big Five

Azt gondolnád, hogy a HEXACO a Big Five plusz egy skála. Nem az. A hatodik faktor beemelése kettőt az eredetiek közül is elmozdított.

Legjobban a haragon látszik. Az ötfaktoros felfogásban a hirtelen kirobbanás és az ingerlékenység a neuroticizmus alá tartozik, vagyis az érzelmi labilitáshoz. A HEXACO máshová teszi őket: aki apróság miatt kiugrik a bőréből, annak alacsony a barátságossága. Az emocionalitásnak ezután az aggodalmak, a szorongás, az érzékenység és az az igény marad, hogy legyen kire támaszkodni. Lehetsz tehát olyan ember, aki fél a repüléstől, filmeken sírva fakad, és tíz éve nem emelte fel a hangját.

A második elmozdulás azt érinti, ami a „kedves” szó alatt rejtőzik. A Big Five egyetlen skálába keveri a jóindulatot és azt, hogy valaki nem robban fel. A HEXACO külön veszi ezt a két kérdést. A barátságosság arra válaszol, mit teszel, ha valaki megbántott. A becsületesség-szerénység arra, mit teszel, ha más kárára szerezhetsz valamit, és senki nem figyel.

A kettő közötti különbség a gyakorlatban jó nagy. A magas H-val és alacsony A-val bíró ember visszaadja a túlfizetést, és mindjárt utána köntörfalazás nélkül elmondja, mit gondol a könyvelésedről. Az alacsony H-val és magas A-val bíró mindenkihez kedves, soha nem vitatkozik, és közben csöndben levágja a maga szeletét. A két modell részletes összevetését azzal együtt, hogy melyikért mikor érdemes nyúlni, a HEXACO és a Big Five szövegében találod.

A maradék három faktor eléggé hűen fedi egymást. Az extraverzió, a lelkiismeretesség és a nyitottság mindkét modellben körülbelül ugyanazt jelenti, tehát ha ismered a Big Five pontszámaidat, az eredmény nagy részét valójában már a kezedben tartod.

Mikor érdemes tudni a hatodik számot

A legnagyobb gyakorlati hasznot a HEXACO ott adja, ahol következményekkel járó viselkedésről van szó. Az Ashton és Lee körüli kutatási vonal ismételten összefüggést talál az alacsony becsületesség-szerénység és olyan dolgok között, amiket a munkahelyen senki nem akar: csalás a kísérletekben, a szabályok kijátszása, a kollégák kárára hozott lépések. Érdekes, hogy a lelkiismeretesség ezt a különbséget nem fogja meg. Egy alapos és megbízható ember pontosan annyira lehet korrekt, amennyire épp jól jön neki.

Ugyanez a faktor másik összefüggésben is felbukkan. Amikor a pszichológusok azt kérdezték, mi a közös a machiavellizmusban, a nárcizmusban és a pszichopátiában, olyan választ kaptak, amely úgy hangzik, mintha a HEXACO-ból írták volna ki: az úgynevezett sötét triád közös magja nagyon közel esik a H skála alsó végéhez.

A magánéletben hasznosabb szokott lenni az E és az A párja. Vedd Esztert és Bencét. Amikor három nappal a nyaralás előtt elromlik az autó, Eszter éjszakába nyúlóan nem tud elaludni, és hangosan végigveszi az összes változatot. Bence ezt fölösleges drámának tartja, és csak reggel oldja meg egy telefonnal a szervizbe. Eszter azt olvassa ki ebből, hogy Bencét semmi nem érdekli, Bence azt olvassa ki, hogy Eszterrel nem lehet beszélni. Egyikük sem gyenge és nem érzéketlen. Egyetlen számban különböznek, és tizenöt éve vitatkoznak rajta.

Az önismereten és a párkapcsolatokon túl a hat faktor még néhány helyzetben jó szolgálatot tesz:

• Amikor csapatot állítasz össze, és tudni akarod, mire nem fog benne senki figyelni, mert mindenkinek ugyanúgy áll a lelkiismeretessége és a nyitottsága.
• Pénzről szóló beszélgetések, jutalmak vagy részesedések felosztása. A H-ban lévő különbségek ott hamarabb megmutatkoznak, mint bárhol máshol.
• Megérteni, miért merít ki egy munka, amiben objektíven jó vagy. Sokszor nem alkalmatlanság áll mögötte, hanem egy vonás, amit olyan helyzetbe húztak bele, ami nem illik hozzá.
• A visszajelzés, mert ugyanaz a mondat teljesen máshogy csapódik be egy magas barátságosságú embernél és annál, aki minden megjegyzést támadásként vesz.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Egy kis cég felvesz egy értékesítőt, aki az interjún felragyogtatja a szobát, és az első negyedévben az egész csapatból a legtöbb szerződést zárja le. Egy év múlva kiderül, hogy a klienseinek a fele elmegy, mert olyan dolgokat ígért nekik, amiket a termék nem tud. A szerződésekben közben senki nem hazudott, csak minden egyes hívásban megérte egy kicsit túlozni. Utólag könnyen megnevezhető a kombináció: sok X, kevés H. Előre nem, és pontosan ezért jutalmazza az állásinterjú megbízhatóan az ilyen embert, és ezért mutatkozik meg a különbség csak abban a pillanatban, amikor az új szerződések helyett a megújítottakat kezdik számolni.

Mikor volt rá legutóbb lehetőséged, hogy más kárára szerezz valamit úgy, hogy soha nem derüljön ki? És mi döntött akkor, a kockázat vagy valami más? Ha érdekel, hol állsz azon a hat skálán, a mi HEXACO tesztünk 60 kérdésből áll, és nagyjából nyolc percet vesz el.

Hol ütközik falba a modell

Az első határ a mérés módja. Magadról te válaszolsz, tehát az eredmény a te vallomásod, nem megfigyelés. Öt faktornál ez általában nem gond. A becsületesség-szerénységnél nagyon is, mert a hat közül ez a legátláthatóbb: bárki felismeri, melyik válasz fest jobban. Amint az eredménynek következménye van, például egy felvételi eljárásban, a számok elmozdulnak. A HEXACO-t hazugságvizsgálóként használni a jelentkezőkön ezért nem sok értelmet ad.

A második korlát a szélesség. Hat faktor kényelmes áttekintés, de kiátlagolja azokat a részleteket, amelyeken a hétköznapokban múlik valami. Két azonos nyitottsági eredmény tartozhat olyan emberhez, aki filozófiát olvas és nem bírja, ha változik az étrend, és olyanhoz is, aki egyáltalán nem olvas, viszont évente országot vált.

A modell ráadásul leír, nem magyaráz. Elmondja, miben és mennyire térnek el egymástól az emberek, de arra nem válaszol, nálad miért így sült el, és mit tegyél vele. A vonások lassan mozdulnak az idővel, inkább évek, mint hónapok alatt, tehát az eredmény pillanatkép, nem ítélet.

A szakmai egyetértés emellett nem teljes. A pszichológusok egy része mindmáig azt állítja, hogy az ötfaktoros megoldás elég, és hogy a becsületesség-szerénység csak a barátságosság szélső darabja. A vita az egyes nyelvekből származó adatokon folyik, és még nem zárult le. Aki azt állítja, hogy a hat véglegesen helyes, előreszalad.

És egy utolsó dolog: a HEXACO nem diagnosztika. Semmit nem mond a lelki egészségről, nem tartozik a rendelőbe, és nem lehet az egyetlen szempont, amikor emberekről születik döntés. A másokkal való összehasonlítást tájékoztatónak vedd, ne a populációban elfoglalt pontos helynek.

Mielőtt bármilyen kérdőívet kitöltesz

Próbálj ki egy gyakorlatot. Válassz három embert, akiket jól ismersz, és tippelj meg mindegyiknél csak két dolgot: hogyan reagál, ha valaki megbántja, és mit tesz, ha szerezhet valamit, és senki nem ellenőrzi. Az elsőnél szinte magától megy. A harmadiknál valószínűleg rájössz, hogy valójában főleg azt tudod róla, mennyire kellemes társaság. Pontosan ezen a ponton szűnik meg elégnek lenni az öt faktor.