Česky
Slovensky
English
Polski
Deutsch
Español
Magyar
Italiano
Português
NederlandsSzombat, fél tíz reggel. Kata a konyhaasztalon terítette szét a listát arról, amit ma el kell intézni, Márk pedig sietség nélkül keni a harmadik pirítósát. Húsz perc múlva átrepül a konyhán az a mondat, amelyet mindketten kívülről tudnak: „Te csak akkor tudsz pihenni, ha már minden ki van pipálva.”
Ez a veszekedés nem a pirítósról és nem a listáról szól. A tempóról szól, a tempó pedig azon kevés dolog közé tartozik, amely gyerekkortól nyugdíjig hasonló marad az emberben. Ezért ismétlődik meg ugyanaz a jelenet ugyanannál a párnál tizenkét éven át, csak épp kicserélt díszletekkel.
Mit hoznak az egyes temperamentumok a párkapcsolatba
A szangvinikusra, kolerikusra, flegmatikusra és melankolikusra való felosztás több mint kétezer éves, és eredetileg a testnedvek elképzelésén állt. Mérhető tartalmat csak Hans Eysenck adott neki, aki a 60-as években megmutatta, hogy a régi négyes egészen tisztességesen ráillik két tengelyre: mennyire fordul kifelé az ember, és milyen könnyen billen ki az érzelmi állapota. A szangvinikus ebből stabil extravertáltként jön ki, a kolerikus labilis extravertáltként, a flegmatikus stabil introvertáltként, a melankolikus pedig labilis introvertáltként.
A párkapcsolat szempontjából ebből két gyakorlati kérdés következik. Milyen gyorsan reagál a másik, ha valami elromlik, és meddig tart nála az a reakció? A párkapcsolati félreértések többsége visszavezethető valamelyikre.
Szangvinikus: közös programra van szüksége
Neki a kapcsolat abból él, amit együtt éltek át. Megtervezi a hétvégét, hazahoz új ismerősöket, és egy pocsék nap után is felhozza a hangulatot. Ha két hónapig nem történik semmi új, nyugtalanná válik, méghozzá olyan kapcsolatban is, amelyből tárgyilagosan nem hiányzik semmi.
A komoly beszélgetések nála rövid életűek. Könnyebb téma felé tereli őket, mielőtt fájni kezdenének, így a másik félnek időnként az az érzése, hogy nem jut el hozzá igazán. A lelkesedésben tett ígéret ráadásul nem biztos, hogy megéli a jövő hetet.
Kolerikus: a veszekedés mint megoldási mód
Hangosan és azonnal megnevezi a problémát. Nem a párja fölötti győzelem érdekli, hanem az, hogy az ügy ma estére el legyen intézve; a lezáratlan dolog jobban égeti, mint egy éles szóváltás.
A baj az, ami a kirobbanás után marad. A kolerikusnak húsz perc múlva tiszta az asztala, és őszintén nem érti, a másik miért vág még mindig ilyen képet. A hevületében kicsúszott mondat viszont még egy hétig fut a párjában. Az egész természetet a maga vakfoltjaival együtt a kolerikus emberről szóló portré tárgyalja.
Flegmatikus: nyugalom szinte bármi áron
Ő az, aki veszekedés közben visszavesz a hangerőből, nem szedi elő a régi sérelmeket, és a rosszabb időszakot is kibírja anélkül, hogy csomagolni kezdene. Hosszú távon könnyű vele élni, mert nem csinál drámát olyasmiből, ami nem dráma.
Az árat máshol fizeti meg. Addig nyeli az egyet nem értést, míg csendes távolság nem lesz belőle, a párja pedig aztán a semmiből tudja meg, hogy egy éve nem ért egyet valamivel, amiben pedig megegyeztek. A hallgatása ugyanis nem beleegyezés, hanem a vitától való idegenkedés.
Melankolikus: hosszú emlékezet az apróságokra
Komolyan veszi a kapcsolatot, mélyre megy, és azt is észreveszi, ami nem hangzott el: a hangszínt, a habozást, az érintést, amely másképp esett. Néhány közeli embert évekig megtart, és messzire elmegy értük.
Ugyanakkor mindent visszapörget. A péntek esti vacsorán elhangzott egyetlen elrontott megjegyzés vasárnap délután is forog benne, pedig a másik már a desszertnél elfelejtette. Megbocsátani tud, felejteni nehezebben, így az apróságok kis halma idővel egyetlen nagy témává omlik össze.
Tíz páros, és hogy hol szikrázik köztük
A temperamentumpontszámok nem adódnak össze, és semmilyen táblázat nem jósolja meg, kitart-e egy pár. Másban hasznos: a legtöbb páros mindig ugyanazon veszekszik, és ha ezt az „ugyanazt” meg tudod nevezni, elveszíti fölötted a hatalmának egy részét. Mikor veszekedtetek utoljára olyasmin, amit tavaly már egyszer megbeszéltetek?
| Páros | Ami jól megy nekik együtt | Hol súrlódik a leggyakrabban |
|---|---|---|
| Kolerikus + melankolikus | A határozottság gondossággal találkozik, így a dolgok gyorsan és rendesen záródnak le | A hevületben kimondott éles szó, amelyet az egyik egy óra múlva elfelejt, a másik egy hónapig hordoz |
| Kolerikus + flegmatikus | Az egyik húz, a másik tompít; válságban ez a páros meglepően jól működik | Minél jobban nyom az egyik, annál inkább visszahúzódik a másik a csendbe, és egyetértést tettet |
| Kolerikus + szangvinikus | Sok energia, sok akció, veszekedés hosszú duzzogás nélkül | Mindketten beszélnek, senki nem hallgat; az ígéretek gyorsabban születnek, mint ahogy teljesülnek |
| Két kolerikus | Értik egymást tempóban és egyenességben, semmi nem ülepedik le bennük | Küzdelem az utolsó szóért és eszkaláció nulláról százra két mondat alatt |
| Szangvinikus + flegmatikus | Az egyik hozza a programot, a másik a nyugalmat; szinte soha nem veszekszenek | Robotpilótán működő háztartás: a kellemetlen dolgokkal senki nem foglalkozik, amíg nem ég a ház |
| Szangvinikus + melankolikus | A könnyedség mélységgel találkozik; az egyik kimozdít, a másik hozza a komoly beszélgetést | Eltérő igény az emberi társaságra, és az egyikük érzése, hogy a fontos dolgok folyton tolódnak |
| Két szangvinikus | Gazdag társasági élet és az a képesség, hogy minden csapást leráznak magukról | Gyűlnek a félbehagyott ügyek; a papírokat, a pénzügyeket és a terveket senki nem viszi végig |
| Flegmatikus + melankolikus | Nyugalom, tapintat és otthon, ahol ki lehet fújni magad | A döntések halogatása addig, amíg az idő vagy egy idegen meg nem hozza őket |
| Két flegmatikus | Minimális konfliktus és magas ellenálló képesség a külső megrázkódtatásokkal szemben | Évekig tartó kényelmes rutin, amelyben semmi nem valósul meg abból, amit egykor mindketten szerettek volna |
| Két melankolikus | Megértés magyarázkodás nélkül és kapcsolat, amely sokat kibír | A közös töprengés rosszabb időszakban spirállá alakul, amelyből hiányzik a kijárat |
A legtöbb ember ráadásul nem tiszta típus. A fő temperamentumhoz hozzáadódik egy második beütésként, így egy melankolikus beütésű kolerikus egészen máshogy veszekszik, mint egy szangvinikus beütésű. Hogy a párosok hogyan állnak össze egyetlen emberen belül, azt a temperamentum-kombinációk áttekintése mutatja meg.
Tényleg vonzzák egymást az ellentétek?
A népi bölcsesség egyszerre állítja mindkettőt. Az ellentétek vonzzák egymást, és a hasonló a hasonlóhoz húz. A kapcsolat elején az első változat van fölényben: a nyugalom menedékként hat a kolerikusra, a kapura tartása pedig kimozdítja a flegmatikust a kanapéról. Öt év múlva ugyanez a különbség lesz minden második vasárnap fő témája.
John Gottman, aki a 70-es évektől videóra vette a párokat a laboratóriumában, majd követte, hogyan alakultak a kapcsolataik, olyan megkülönböztetéssel állt elő, amely máshová helyezi ezt a kérdést. Egy 1999-es könyvében foglalta össze. A nézeteltéréseket kezelhetőkre és tartósakra osztja. A tartósak a természetben és a szükségletekben lévő különbségekből nőnek ki, és tíz év közös erőfeszítés után sem tűnnek el, mert nem is tudnak eltűnni. Gottman szerint a párkapcsolati konfliktusok nagyjából 69 százalékát teszik ki.
A legérdekesebb ebben az, hogy az elégedett és az elégedetlen párok szinte alig különböznek az ilyen viták számában. Abban különböznek, mit kezdenek velük. Az egyik pár humorral tud beszélni az örök témájáról, és figyelembe veszi, hogy az miért fontos a másiknak, a másik beleragad, és minden kör keményebb az előzőnél. Egyetlen temperamentum-kombináció sincs tehát pusztulásra ítélve, és egyik sem garancia.
Mi jelzi jobban előre az elégedettséget, mint a természetek egyezése? Az, hogy mit tartotok fontosnak. Mennyi pénz megy el és mennyi félre, lesz-e gyerek, mennyi teret kap a munka, hogyan bántok a szülőkkel mindkét oldalon. Két nagyon eltérő tempójú ember ezen gond nélkül megegyezik, két egyformán hangolt melankolikus viszont ellentétes pénzügyi felfogással az esküvő után is ezen fog vitatkozni.
Mielőtt a párodat kezdenéd megfejteni, jól jön tudni, te hol állsz. A mi temperamentum-tesztünk 24 kérdésből áll, és körülbelül négy percet vesz igénybe; nem párterápia és nem diagnosztika, inkább tájékoztató önismeret, amellyel utána könnyebb beszélni arról, kinek mi zavaró valójában.
Három súrlódás, amelyet szinte minden pár ismer
Gyors kontra lassú. Az egyik a vacsoránál akar dönteni, a másiknak aludnia kell rá egyet. A kolerikus és a szangvinikus érdektelenségként értelmezi a késlekedést, a melankolikus és a flegmatikus pedig olyan nyomást érez, amely alatt nem lehet dönteni. Segít válasz helyett határidőben megállapodni: „Holnap hétig eldöntjük.” A gyorsnak van határideje, a lassúnak nyugalma, a „te sosem szánod rá magad semmire” mondat alól pedig kicsúszik a talaj.
Hangos kontra csendes. Amikor az egyik hangot emel, a másik elhallgat, és igazából itt kezdődik az egész. A csend ugyanis jobban provokálja a hangos partnert, mint az ellenállás. Beválik a határozott végű szünet, nem a végtelen: „Fél óra múlva visszatérek rá.” Az a fél óra nem menekülés, csak az az idő, ami alatt a testben lemegy a riadó. Konkrét útmutatót az ilyen helyzetekhez külön szöveg ad arról, hogyan jöjj ki egy kolerikus emberrel.
Program kontra nyugalom. A szangvinikus szombat reggelre két látogatást beszélt meg, a flegmatikus annak örült volna, hogy sehol nem kell lennie. A megoldás nem a középen lévő kompromisszum, aminek egyikük sem örül, hanem a szétosztás: az egyik nap tele, a másik üres, méghozzá előre rögzítve. Unalmasan hangzik, és jobban működik, mint a rögtönzés.
Még néhány apróság, amely a hétköznapokban rengeteg felesleges kört megspórol:
- A feledékeny partnerrel kötött megállapodást küldd el egyetlen mondatban üzenetben. Ez nem bizalmatlanság, hanem megelőzés.
- A kritikát egyesével add elő és közönség nélkül, különösen melankolikusnál. Három kifogást egyszerre már senki nem hall tárgyszerű visszajelzésként.
- Kérdezz célzottan. A „te mit csinálnál másképp?” többet hoz ki egy csendes partnerből, mint az „egyetértesz?”, amire csak bólint.
- A fáradtság és a stressz minden különbséget felnagyít, mert nyomás alatt élesebben viselkedünk, mint máskor. Hogy néz ki ez az egyes típusoknál, azt a temperamentumról és a stresszről szóló szöveg írja le.
Mikor nem a temperamentumról van már szó
A temperamentum a formát magyarázza, nem a tartalmat. Az, hogy valaki hangosan beszél, gyorsan lángra lobban, és ugyanolyan gyorsan lehűl, stílusleírás. A megalázás, a fenyegetés, a telefon ellenőrzése, a háromnapos büntető hallgatás vagy bármi, amitől a másik fél tart, nem tartozik ugyanabba a kategóriába. A „hát én kolerikus vagyok” mondat nem magyarázat, hanem mentség, és ebben az esetben nem érvényes.
Hasonlóan óvatosan érdemes olvasni a tartós visszahúzódást. A flegmatikusnak nyugalom kell, de ha hónapokig semmi nem érdekli, nem jár emberek közé, és még az sem szórakoztatja, ami korábban igen, akkor már nem természetről van szó, és ott már szakemberre van szükség. Ugyanez érvényes arra a melankolikusra, aki egyetlen mondat miatt több éjszakát nem alszik végig.
Van egy egyszerű próba arra, hogy még eltérő tempóról van-e szó, vagy már valami másról. Tudtok róla beszélni veszekedésen kívül is, egy nyugodt hétfő estén, és eljutni valami konkrétumig? Ha minden ilyen kísérlet újabb körbe csúszik, az általában nem temperamentum kérdése, és egy párterápiás ülés megspórol egy évnyi otthoni vitatkozást.