DISC vagy 16 személyiségtípus: melyik rendszert mikor használd

Hétfőn a 16 személyiségtípus tesztjéből introvertált jön ki nálad. Csütörtökön kitöltöd a DISC-et, és a legmagasabb számod a dominanciánál van, vagyis annál a stílusnál, amely egyenesen a lényegre tér, és nem kerüli a konfliktust. Melyik a kettő közül a téves eredmény?

Egyik sem. Mindkettő mást kérdezett, és mindkettő tisztességes választ kapott.

A különbség egyetlen mondatban összefoglalható. A DISC azt írja le, ami látszik belőled, amikor valakivel megoldotok egy konkrét ügyet. A 16 típus tipológiája azt írja le, ami benned zajlik, mielőtt megmozdulnál.

Mit mér a két modell

DISC: a viselkedés, amit mások látnak

A modell az amerikai pszichológus William Moulton Marston nevéhez fűződik, aki 1928-ban adta ki az Emotions of Normal People című könyvét. Nem betegeket vizsgált, hanem hétköznapi embereket és a környezetükre adott reakcióikat: barátságosnak vagy ellenségesnek látják-e a körülöttük lévő közeget, és erősebbnek vagy gyengébbnek érzik-e magukat nála.

A modell mai alakja két vonallal felrajzolható. A függőleges a tempót írja le, vagyis azt, hogy azonnal cselekszel, vagy előbb körül kell nézned. A vízszintes a fókuszt, tehát azt, hogy inkább a feladat körül forogsz, vagy az emberek körül. A négy kombinációból jön ki a dominancia, a befolyás, az állandóság és a lelkiismeretesség. Az egész modellt a történetével együtt a DISC-tesztről szóló útmutató járja körül.

Marstonnál egy dolgot gyakran átugranak: ő maga semmilyen kérdőívet nem állított össze. Ehhez csak Walter Clarke ipari pszichológus jutott el az ötvenes években. A DISC tehát viselkedésleírás és semmi több. Nem azt kérdezi, mit gondolsz hazafelé menet, hanem azt, mit csináltál a megbeszélésen.

Tizenhat típus: a preferenciák, amelyek megelőzik a viselkedést

A másik modell Jung pszichológiai típusokról szóló munkájából nőtt ki. A négy tengelyt és a négybetűs kódokat a negyvenes évektől Isabel Myers és Katharine Briggs dolgozta ki, egy lánya és anyja, formális pszichológiai képzettség nélkül.

Négy tengely van. Honnan meríted az energiát, emberekből vagy egyedüllétből (E/I). Mit részesítesz előnyben az érzékelésben, a konkrét adatokat vagy az összefüggéseket és a lehetőségeket (S/N). Mi alapján döntesz, logika vagy az emberekre gyakorolt hatás szerint (T/F). És hogyan bánsz a külvilággal, vagyis eldöntött dolgokat akarsz-e, vagy nyitva hagyod a lehetőségeket (J/P).

A lényeg a preferencia szóban van. Nem azt mondja meg, mire vagy képes, hanem azt, mi kerül kevesebb energiádba. Egy introvertált kiváló levezetője lehet egy megbeszélésnek, csak utána szüksége van egy óra csendre, amire egy extravertáltnak ugyanazon megbeszélés után nincs.

Hol válik szét a két rendszer

A legutolsó sor a leghasznosabb. A DISC a következő órára ad útmutatót, a 16 típus tipológiája inkább a következő negyedévre, és éppen ezért nincs értelme azt kérdezni, melyik a jobb.

Miért jöhet ki két ellentmondó eredmény

Vissza a magas dominanciájú introvertálthoz. Semmi nem mond ellent semminek. Az introverzió arról szól, honnan töltekezel, a dominancia pedig arról, mit teszel, amikor a vita körbe-körbe jár, és valakinek döntenie kell. Az a fejlesztő, aki a szünetben olvas, és a céges bulikra nem jár el, pontosan az az ember lehet, aki a pénteki megbeszélésen ezzel a mondattal vág el egy félórás vitát: „így csináljuk, ki hozza nekem holnapig a számokat”.

A második ok gyakorlatiasabb, és főleg a DISC-et érinti. Amikor viselkedésről szóló kérdésekre válaszolsz, szinte mindig a munkádra gondolsz. Csakhogy az a stílus, amit a munkádban begyakoroltál, nem feltétlenül az, amelyik a legkevesebb energiádba kerül. Az a vezető, akitől évek óta határozottságot várnak, ezt becsületesen meg is erősíti a válaszaiban, még akkor is, ha minden vita három napra kimeríti. Hogy miért téved el ilyen gyakran az önbecslés, és hogyan olvasd az eredményt, azt az a szöveg járja körül, amely arról szól, hogyan találd meg a DISC stílusodat.

Próbáld felidézni az elmúlt hetet. Otthon hasonlóan viselkedtél, mint a megbeszéléseken? A legtöbb embernél nagyobb a különbség, mint gondolnák, és éppen ez a különbség az az információ, amelyet a két tipológia külön-külön nem lát.

Mit mond a kutatás a két modellről

Itt egyik sem visz haza fenntartás nélküli dicséretet.

A 16 típus tipológiájának megvan az az előnye, hogy az akadémiai pszichológia évtizedeken át vizsgálta. Robert McCrae és Paul Costa 1989-ben összevetette a négy dichotómiát a Big Five modellel, és azt találták, hogy mindegyik elég tisztességesen megfeleltethető az ötfaktoros modell egy-egy dimenziójának. A tengelyek tehát valami valóságosat mérnek. A gond azzal van, ami a mért értékkel történik: a pontszám a középérték körül szóródik, a kimenet viszont egyetlen bináris betű. David Pittenger 1993-as áttekintésében ezért ismétlődik egy kellemetlen adat, nevezetesen az, hogy néhány hét elteltével történő ismételt kitöltésnél nagyjából az emberek fele kap másik négybetűs kódot. Nem a személyiség változik, hanem a kerekítés.

A DISC-nek fordított a profilja. A kereskedelmi kérdőívek validációs jelentései tisztes rövid távú stabilitást közölnek, egy év után viszont már érezhetően fellazul az egyezés. Ez egy viselkedési modellnél nem is meglepő, mert a viselkedés új szereppel és új csapattal valóban változik. Amint azonban azt kérdezed, előrejelzi-e az eredmény a munkateljesítményt, a válasz nemleges, és ezt maguk a kérdőívek kiadói is elismerik.

Mindkét modell ugyanabba a plafonba ütközik tehát. Hajlamot írnak le, nem képességet, és a másokkal való összehasonlítás mindkettőnél tájékoztató jellegű. Az eredmény olyan feltevés, amelyet a következő hónapban magadon ellenőrizhetsz, nem diagnózis.

Mikor melyikhez nyúlj

A DISC-et akkor vedd elő, amikor konkrét helyzet áll előtted egy konkrét emberrel. A kolléga nem válaszol az e-mailekre, két ember a csapatban rendszeresen összeütközik a megbeszélés ugyanazon a pontján, a visszajelzés minden alkalommal sértett csendbe fullad. Ezekre a modell néhány percen belül választ ad, mert azzal dolgozik, ami látszik. A DISC-tesztünk 32 kérdésből áll, és a négy pontszám mellett a tizenhat archetípus egyikét is meghatározza; az egyes stílusokhoz szabott konkrét megfogalmazásokat pedig abban a szövegben találod, amely arról szól, hogyan beszélj az egyes DISC stílusokkal.

A 16 típus tipológiáját azokra a kérdésekre tartogasd, amelyek nem egy óráig tartanak, hanem évekig. Miért szív ki fél év alatt az a munka, amit fél kézzel elvégzel. Illik-e hozzád az a közeg, ahol menet közben döntenek, és a tervet másnaponta újraírják. Mire van szükséged ahhoz, hogy egy nehéz hét után egyáltalán összeszedd magad. Ezekre a 16 személyiségtípus tesztje jobban válaszol, mert a viselkedés felszíne alá kérdez.

• Kellemetlen üzenetet kell küldened, és nem tudod, hogyan fogalmazd meg? DISC.
• Szakmaváltáson gondolkodsz, és nem tudod, mi őröl fel a mostani munkádban? Tizenhat típus.
• Csapatot állítasz össze egy projektre, és tudni akarod, mi fog hiányozni belőle? Megint DISC.
• Nem érted, miért merít ki valami, ami mindenki másnak természetes? A másik oldal.

Tizenhat a tizenhat ellen

Itt les az a csapda, amelybe szinte mindenki beleesik, aki mindkét tesztet kitölti. A DISC ugyanis szintén tizenhat kategóriánál köt ki. Máshogy jönnek létre: a legmagasabb pontszám adja az elsődleges stílust, a második helyezett másodlagosnak számít, ha legfeljebb tizenöt ponttal marad el mögötte, és a tizenkét páros plusz a négy tiszta profil adja ki a tizenhat DISC archetípust.

A két tizenhatnak semmi köze egymáshoz. Nem létezik olyan ellenőrzött átváltási táblázat, amely szerint a Zászlóvivő (DI) egy konkrét négybetűs kóddal volna egyenlő, és aki ilyen táblázatot kínál, a pontosság látszatát árulja. A Zászlóvivő olyan embert ír le, aki dönt, és rögtön meg is nyeri neki a többieket. A kód azt írja le, hogyan dolgozza fel ugyanez az ember az információt, mielőtt megszólal. Más síkok, más kérdések.

Mindkét tipológia osztozik ráadásul két olyan helyen, ahová nem valók. Az első a kiválasztás egyetlen szempontként, mert egyik modell sem mér képességet és teljesítményt, a jelölt ráadásul úgy válaszol, ahogyan szerinte elvárják tőle. A második a kifogás. A „D vagyok, velem egyszerűen nem lehet tárgyalni” mondat ugyanolyan visszaélés az eszközzel, mint a „P vagyok, ne várj tőlem határidőket”, csak más nyelven.

Ki akarod próbálni magadon ezt a különbséget? Vegyél elő három olyan tárgyalást az elmúlt hónapból, amelyről ingerülten jöttél el. Mindegyikhez írj egy mondatot arról, mi zavart a lefolyásában: a tempó, a hangnem, a hiányzó számok, az elkapkodott következtetés. Ez a DISC-nek szóló anyag. Aztán írj egy mondatot arról, mire volt szükséged, hogy kikerülj belőle: csendre, sétára, vagy arra, hogy azonnal kibeszéld valakinek. Az a mondat a tizenhat típushoz tartozik, és mind a három tárgyalásnál majdnem ugyanaz szokott lenni.