Erősségek felfedezése - 5 bevált módszer

Hány erősségedet tudod felsorolni harminc másodperc alatt? Próbáld ki. Indíts egy időzítőt, és írd le, ami eszedbe jut.

Ha háromig eljutottál, máris a legtöbb ember előtt jársz. A Values in Action osztályozást gondozó kutatóintézet 2020-as felmérése szerint az átlagos felnőtt spontán két erősséget nevez meg. Kettőt. Az osztályozás ugyanakkor 24 különböző jellemerősséget különböztet meg, és mindannyian egyedi kombinációt hordozunk az öt meghatározó erősségünkből. Miért van akkor, hogy ilyen kevesen tudják, miben jók valójában?

Miért nem ismerjük az erősségeinket

Három lélektani mechanizmus dolgozik együtt azon, hogy az erősségeid rejtve maradjanak előtted.

Az első a negativitási torzítás, vagyis az agy hajlama arra, hogy a negatív információt nagyobb súllyal kezelje. Baumeister, Bratslavsky, Finkenauer és Vohs 2001-ben egyetlen mondatban foglalta össze: „A rossz erősebb, mint a jó.” A főnököd kritikájára hónapokig emlékszel. Egy dicséretre? Péntekig elfelejted. Az eredmény: a gyengeségeid mentális térképe részletes és pontos. Az erősségeidé egy üres lapra hasonlít.

A második mechanizmus a vakfolt. Amiben természetesen jó vagy, az annyira magától értetődőnek tűnik, hogy eszedbe sem jut erősségnek tekinteni. Egy kolléga csodálja, ahogy oldani tudsz egy feszült helyzetet. Te vállat vonsz. „Ezt bárki meg tudja csinálni.” Nem, nem tudja. A társas érzékenységed vagy a rálátásod olyan mélyen beléd épült erősség, hogy már észre sem veszed.

A harmadik tényező kulturális. Sok oktatási rendszer a hibák javítására épül. Az iskolában a rossz matekjegy kap figyelmet, nem a kiváló töriosztályzat. A munkahelyen főleg akkor kapsz visszajelzést, ha valami félremegy. Ez a rendszer arra képez ki, hogy a saját gyengeségeid szakértője legyél, az erősségeidben viszont amatőr maradj.

Tehetség, erősség, készség: nem ugyanaz?

Mielőtt belevágnánk a felfedezés módszereibe, érdemes szétválasztani a gyakran összemosott fogalmakat.

Ez a megkülönböztetés Donald Cliftontól származik, aki az erősségalapú megközelítés egyik úttörője volt. Clifton szerint a tehetség befektetés nélkül puszta lehetőség marad. Erősség csak akkor születik belőle, ha időt, gyakorlást és tudatos erőfeszítést fektetsz a tehetségedbe.

Seligman és Peterson 2004-es osztályozásának kontextusában az erősségeket kicsit másképp értjük: jellembeli erényekként, fejleszthető erkölcsi tulajdonságokként. Nem kell velük készen a világra jönni. De a mag ott van, és a növekedés bármely életkorban lehetséges.

A gyakorlatban ez azt jelenti: ha olyan erősséget fedezel fel magadban, ami meglep, ne söpörd le. Lehet, hogy egy tehetség, amit soha nem fejlesztettél tudatosan.

5 módszer az erősségeid feltárására

1. A jellemerősségek tesztje

A leggyorsabb és legrendszeresebb út. A Values in Action kérdőívet Martin Seligman és Christopher Peterson dolgozta ki, és 2004 óta több mint 30 millióan töltötték ki, több mint 190 országban. Ez nem egy Instagramról származó pop-pszichológiai kvíz. A kérdőívnek szilárd pszichometriai mutatói vannak: magas teszt-reteszt megbízhatóság és több tucat független vizsgálat által megerősített érvényesség.

A teszt 24 jellemerősséget mér, és a legerősebbtől a leggyengébbig rangsorolja őket. Az első öt a meghatározó erősséged: ezek definiálnak leginkább, ezek adnak energiát, és ezek jönnek természetesen. Ha találgatás helyett konkrét adatokkal akarsz indulni, a jellemerősségek tesztje a logikus első lépés.

2. Visszajelzés-elemzés

Peter Drucker, a 20. század egyik legnagyobb hatású menedzsmentgondolkodója egy technikát ajánlott, amit „visszajelzés-elemzésnek” nevezett. Az elv egyszerű: valahányszor belekezdesz valami újba (egy projektbe, egy döntésbe, egy feladatba), írd le, mire számítasz. Fél évvel később vesd össze a várakozásaidat a valósággal.

Hol múltad felül ismételten a saját várakozásaidat? Ezek az erősségeid. Hol maradtál el ismételten még a minimumtól is? Ezek a vakfoltjaid.

Drucker több mint húsz éven át alkalmazta magán ezt a módszert, és azt állította, többet tanult belőle a képességeiről, mint bármi másból. Nem kell hozzá teszt, és nem kell hozzá terapeuta. Csak egy jegyzetfüzet és annyi fegyelem, hogy visszatérj a feljegyzéseidhez.

Van egy egyszerűbb változat is azoknak, akik nem akarnak fél évet várni. Nézz vissza az utolsó tíz munkafeladatodra vagy projektedre. Melyikért kaptál dicséretet anélkül, hogy külön erőfeszítést tettél volna? Melyik után jöttek hozzád tanácsért? És fordítva: melyik emésztett fel aránytalanul sok időt, pedig objektíven nézve egyszerű volt? A könnyen menő és a dupla energiába kerülő dolgok közötti kontraszt megbízható térképe az erősségeidnek és a gyengeségeidnek.

3. A flow, vagyis amikor elveszíted az időérzékedet

Az 1990-es években Csíkszentmihályi Mihály írta le a flow fogalmát: a tevékenységbe való teljes belefeledkezés állapotát, amikor elfeledkezel az időről, az éhségről és mindenről, ami körülvesz. A flow akkor jön létre, ha a feladat elég kihívó ahhoz, hogy lekösse a figyelmedet, de nem olyan nehéz, hogy frusztráljon.

Itt a nyom: a flow jellemzően azokon a területeken jelenik meg, ahol erősségeid vannak. Ha rendszeresen elveszíted az időérzékedet logikai feladatok megoldása közben, jó eséllyel az elemző gondolkodás vagy a kíváncsiság szerepel a legerősebb tulajdonságaid között. Ha mélyebb beszélgetések közben történik, amikor segítesz másoknak átgondolni a problémáikat, keresd a társas érzékenységet vagy a kedvességet.

Próbáld ki a következő héten: minden este írd le a választ egyetlen kérdésre, arra, hogy „mikor veszítettem el ma az időérzékemet?”. Hét nap után kirajzolódik egy mintázat.

4. Nyomok a gyerekkorból

Mit csináltál gyerekként, amikor senki nem figyelt? Nem azt, amit az iskola vagy a szüleid miatt kellett. Mit választottál magadtól, önként, szabadidőben?

Bonyolult építményeket raktál ki Legóból? Játékokat szerveztél a környékbeli gyerekeknek? Órákig rajzoltál? Zseblámpával olvastál a takaró alatt? Ezek a tevékenységek mind egy-egy erősség jelzései: kreativitás, vezetői készség, szépérzék, a tanulás szeretete.

A gyerekkori érdeklődés persze változik. A mögötte húzódó mintázatok azonban stabilabbak, mint gondolnánk. Adam Grant, a Wharton School szervezetpszichológusa többször felhívta rá a figyelmet, hogy a jellem korai megnyilvánulásai gyakran jobban előrejelzik a felnőttkori erősségeket, mint az iskolai jegyek vagy a tesztpontszámok.

Kérdezd meg a szüleidet vagy az idősebb testvéreidet. Az emlékeik olyasmit hozhatnak elő, amit te már rég elfelejtettél. Vegyük Ádámot, a 34 éves marketingelemzőt, aki elvégezte ezt a gyakorlatot, és rájött, hogy gyerekként folyamatosan meséket talált ki a húgának. Minden este új történetet, szereplőkkel, cselekménnyel és csattanóval. Felnőttként „tisztán elemző alkatnak” gondolta magát. Amikor viszont végiggondolta, felismerte, hogy a legjobb szakmai eredményei pont akkor születnek, amikor az adatokból történetet csinál az ügyfeleknek. A kreativitás mindvégig ott volt, csak már nem nevezte kreativitásnak.

5. A tükrözött legjobb éned

Ezt a módszert a Michigani Egyetem kutatói dolgozták ki: Laura Roberts, Jane Dutton és munkatársaik. Így működik: megkeresel 10-15 embert az életed különböző területeiről (család, barátok, kollégák, egykori évfolyamtársak), és mindegyiküktől egy konkrét dolgot kérsz: „Írj le egy helyzetet, amikor a legjobb formámban láttál. Mit csináltam, és hogyan hatott rád?”

Aztán összegyűjtöd a válaszokat, keresed bennük a visszatérő témákat, és megalkotod „a legjobb éned portréját”. Kellemetlenül hangzik? Az is. Az eredmény viszont általában meglepően erős. Az emberek gyakran fedezik fel, hogy mások olyan tulajdonságokat látnak bennük, amelyekről fogalmuk sem volt.

Egy 2005-ös vizsgálat egyik résztvevője így írta le az élményt: tizenkét embertől kért visszajelzést, és kilencen egymástól függetlenül említették azt a képességét, hogy „olyan lehetőséget lát meg az emberekben, amit ők maguk nem látnak”. Ezt magáról soha nem mondta volna. Ez a tulajdonság mégis meghatározta a legjobb pillanatait a munkájában és a kapcsolataiban is.

Ha túl formálisnak érzed a módszert, van egy informális rövidítés. Amikor legközelebb barátokkal vagy, kérdezd meg: „Ha egyetlen szóval kellene leírnod, mi lenne az?” A válaszok nem lesznek olyan tudományosan pontosak, mint egy kérdőív, de gyakran jó irányba mutatnak. És ami fontosabb: olyasmit hallasz majd, amit magadról soha nem mondanál.

Hogyan fejleszd az erősségeidet (ne csak ismerd őket)

Az azonosítás az út fele. A másik fele a tudatos fejlesztés. Seligman és munkatársai 2005-ben az American Psychologist folyóiratban közölt vizsgálatukban kimutatták, hogy azok, akik egy héten át minden nap új módon használták az egyik meghatározó erősségüket, magasabb élettel való elégedettségről számoltak be, és ez a hatás fél év múlva is mérhető volt.

Mit jelent viszont pontosan a „fejlesztés”?

Az első lépés a tudatos használat. Tudod, hogy a kíváncsiság az egyik erősséged? Ne várd meg, hogy adódjon rá alkalom. Keress egyet. Egy megbeszélésen tegyél fel olyan kérdést, ami téged is őszintén érdekel. Olvass el egy cikket egy olyan területről, amiről semmit sem tudsz. A kíváncsiság olyan, mint egy izom: minél többet használod, annál erősebb lesz.

A második lépés a kontextus kitágítása. Ha a kedvességedet főleg otthon éled meg, próbáld meg bevinni a munkahelyre is. Ha a rálátásod szakmai helyzetekben erős, de a pároddal folytatott vitákban eltűnik, tudatosan hozd be azokba a pillanatokba is.

A harmadik lépés a kalibrálás. Minden erősségnek van optimális adagja. A túl sok bátorság megfontoltság nélkül vakmerőséggé válik. A túl sok szerénység asszertivitás nélkül láthatatlansággá. Figyeld meg, mikor hoz pozitív eredményt az erősséged, és mikor kezd ellened dolgozni.

A negyedik lépés, ami kevesebb figyelmet kap, a kombinálás. Az erősségeid nem elszigetelten működnek. A kíváncsiság kitartással párosítva mély kutatói képességet ad. A kedvesség plusz humor egyenlő azzal az ajándékkal, hogy nehéz időkben fel tudod emelni mások hangulatát. Niemiec 2018-as, Character Strengths Interventions című könyvében leírja, hogyan erősíti fel a hatást az erősségek tudatos párosítása. Vegyél két erősséget az öt legerősebbed közül, és kérdezd meg magadtól: hogyan nézne ki, ha egyszerre használnám mindkettőt?

Erősségek a munkában: gyakorlati nézőpont

A Gallup 2015-ös vizsgálata szerint azok a dolgozók, akik minden nap használják az erősségeiket, 8%-kal termelékenyebbek, és 15%-kal kisebb eséllyel hagyják ott a munkahelyüket. Ezek olyan számok, amelyek a legszkeptikusabb vezetőkhöz is szólnak.

Hogyan néz ki ez a gyakorlatban? Vegyünk egy projektmenedzsert egy technológiai cégnél, akinek az öt legerősebb jellemerőssége a vezetői készség, a kitartás, a csapatszellem, a rálátás és a kreativitás. Ahelyett, hogy erőltette volna magát a részletes riportok készítésében (ami kimeríti), megegyezett a vezetőjével, hogy a riportolást átveszi egy elemzőbb beállítottságú kolléga. Ő pedig jobban ráállt a csapatmegbeszélések moderálására és a személyközi súrlódások feloldására, vagyis pontosan arra, amiben kiváló.

Az eredmény három hónap múlva: a csapat jobb számokat hozott, ő pedig két év óta először mondta azt, hogy tényleg élvezi a munkáját.

Ez nem mese. Ezt a megközelítést hívja a Gallup erősségalapú vezetésnek, és a Fortune 500-as cégek több mint 90%-a használja.

További gyakorlati tipp: ha van bármi beleszólásod abba, min dolgozol, próbálj ki egy „erősségaudit” nevű gyakorlatot. Vedd elő egy tipikus munkahetedet, és minden nagyobb tevékenységnél jegyezd fel, hogy támaszkodik-e az erősségeidre vagy sem. Az ideális arány? Az időd legalább 60-70%-a olyan tevékenységgel teljen, ami illeszkedik a legerősebb tulajdonságaidhoz. Ha 40% alatt vagy, nem csoda, hogy kimerítőnek érzed a munkádat. Nem azért, mert lusta vagy alkalmatlan lennél. Hanem mert rossz üzemanyaggal jársz.

Erősségek a kapcsolatokban

Proyer, Gander, Wellenzohn és Ruch 2015-ös érdekes vizsgálata olyan párokat követett, ahol mindkét fél ismerte az erősségeit, és tudatosan használta őket a kapcsolatban. Ezek a párok magasabb elégedettségről és kevesebb konfliktusról számoltak be a kontrollcsoporthoz képest.

Miért? Mert az erősségek ismerete megváltoztatja a nézőpontot. Amikor tudod, hogy a párod meghatározó erőssége a méltányosság, másképp látod a ragaszkodását ahhoz, hogy „a háztartási munka egyenlően oszoljon meg”. Nem a kontrollról szól. A jelleme megnyilvánulása. És amikor ő tudja, hogy a te legerősebb tulajdonságod a kreativitás, nem csodálkozik többé azon, hogy minden hétvégén valami mást akarsz csinálni ahelyett, hogy tartanád a rutint.

Próbáljatok leülni a pároddal, és válaszoljatok egymásnak erre a kérdésre: „Mikor láttál utoljára a legjobb formámban?” A válaszok többet mondanak az erősségeidről, mint órákig tartó önvizsgálat.

Az erősségek a gyereknevelésben is számítanak. Lea Waters ausztrál pszichológus 2017-ben publikálta The Strength Switch című könyvét, amelyben leírja, hogy azok a szülők, akik aktívan megnevezik a gyerekük erősségeit ahelyett, hogy a gyengeségeket kritizálnák, ellenállóbb és magabiztosabb gyerekeket nevelnek. Ugyanez az elv működik felnőttek között is. Amikor azt mondod a párodnak, hogy „csodálom a türelmedet és azt, ahogy ma a gyerekekkel bántál”, az másképp hat, mint egy általános „szuper vagy”. Egy konkrét erősség megnevezése súlyt ad a dicséretnek, és segít a másiknak tisztán látni a saját tulajdonságát.

Mi legyen most?

Nem kell mind az öt módszert egyszerre kipróbálnod. Válaszd azt, ami hozzád illik. Ha szereted a struktúrát és az adatokat, kezdd a jellemerősségek tesztjével. Ha inkább az intuíció felé húzol, próbáld ki a flow-naplót. Ha kényelmesen kérsz segítséget, a tükrözött legjobb én módszere valószínűleg téged fog a leginkább meglepni.

Egy dolog azonban közös mindegyik megközelítésben: az erősségek nem statikus lista. Élő tulajdonságok, amelyek nőnek attól, ha használod őket, és halványulnak, ha nem foglalkozol velük. A különbség aközött, aki ismeri az erősségeit, és aki él is velük, akkora, mint a különbség aközött, hogy van egy pár síléced, vagy hogy rajta állsz egy havas pályán.