Barátságosság a HEXACO-ban: mit mér valójában az A faktor

Szerda délután kiderül, hogy egy kollégád elküldte a kliensnek azt a prezentációt, amin három hétig dolgoztál, és a neved nem szerepel benne sehol. Nem szándékosan tette. Egyszerűen kiesett a fejéből.

Eszter elolvassa az üzenetet, felvonja a szemöldökét, és egyetlen mondatot ír neki: „Legközelebb írj oda engem is, kérlek.” Egy óra múlva már nem gondol rá. Gábor ötször olvassa el ugyanezt az üzenetet, megfogalmaz egy választ, kitörli, írja egy élesebbet, és elküldi másolatban a vezetőnek. Három hónappal később egy megbeszélésen megemlíti, hogy ez a kolléga „szeret más munkájával takarózni”.

Ugyanaz a sérelem, két teljesen más reakció. Nem arról van szó, melyikük érzékenyebb, vagy kinek erősebbek az idegei. A különbség egyetlen jellemtengelyen található, azon, amelyet a HEXACO-modell az A betűvel jelöl: barátságosság.

Maga a szó félrevezető. A köznyelvben azt jelenti, hogy „kedves ember”, a hatfaktoros modellben viszont valami jóval szűkebbet és pontosabbat mér. A barátságosság nem arról szól, mennyire vagy társasági lény, és nem is arról, milyen szívesen segítesz. Arról szól, mi történik veled abban a pillanatban, amikor valaki megbánt, csalódást okoz vagy felhúz.

Négy dolog egyetlen szó alatt

A kanadai pszichológusok Michael Ashton és Kibeom Lee, akik a hatfaktoros modellt több különböző nyelv személyiséglexikai kutatásaiból építették fel, négy szűkebb összetevőre osztották a barátságosságot. Mindegyik ugyanannak a történésnek egy másik szakaszát írja le: mi zajlik le benned, amikor olyan emberbe futsz bele, aki nem úgy viselkedik, ahogy kellene.

A négy összetevő összefügg egymással, de nem olvad össze. Gyorsan megbocsáthatsz úgy is, hogy közben nagyon nyersen beszélsz. Lehet szent türelmed, és egy tárgyaláson akkor sem engedsz egyetlen forintot sem. Az összpontszám ezért mindig elfed valamit, és érdemes tudni, a négy közül melyik tolja nálad felfelé.

Miért nem tartozik a düh a neuroticizmushoz

Itt tér el a HEXACO a legszembetűnőbben az ötfaktoros modelltől. A Big Five a dühöt és az ingerlékenységet a neuroticizmus alá sorolja, tehát ugyanabba a fiókba, ahol a szorongás, a hangulati ingadozás és a stresszre való hajlam is lakik. A logika egyértelmű: a düh kellemetlen érzelem, a negatív érzelmek a neuroticizmushoz tartoznak, kész.

Ashton és Lee kioldotta ezt a csomót. Az ő rendszerükben az emocionalitás a félelem, a szorongás, a támaszra való igény és a hozzátartozókhoz fűződő érzelmi kötelék körül forog. A robbanékonyság, az ingerlékenység és az elszámolás vágya máshová került: a barátságosság ellentétes pólusára. Mindkét tengely más irányba van fordítva, mint a Big Five-ban.

A következtetés eléggé ellentmond a megérzésnek. Az alacsony emocionalitás a HEXACO-ban nem azt jelenti, hogy nyugodt ember vagy, hanem azt, hogy kevéssé félsz. Hogy kirobbansz-e, amikor valaki a szavadba vág, az A-ból derül ki, nem az E-ből. Két ember azonos szorongásszinttel a teljes skála szélességével eltérhet abban, milyen gyorsan gurul dühbe.

Az áthelyezés mögött elméleti megfontolás áll, nem csupán egy faktoranalízis eredménye. Ashton és Lee (2007) a barátságosságot és a becsületesség-szerénységet a reciprok altruizmus két oldalaként írja le, vagyis annak a készségnek a két oldalaként, hogy olyannal is együttműködünk, akivel nem vagyunk rokonságban. Az egyik faktor arról dönt, te fogod-e kihasználni a többieket. A másik arról, elviseled-e, ha valaki téged használ ki. A saját biztonságunk miatti félelem nem tartozik ebbe az egyenletbe, az az emocionalitásban ül, az érzelmességgel és a családi kötődéssel együtt.

A gyakorlatban egyetlen hasznos dolog következik ebből. Ha magadban keresed az ismétlődő konfliktusok okát, a szorongásskála nem fog válaszolni. A válasz abban van, meddig hordozod magadban a legutóbbi sérelmet, és milyen gyorsan emelkedik ilyenkor a vérnyomásod.

A magas barátságosság közelről

A magas pontszámot inkább arról ismered fel, ami nem történik meg veled. A megbeszélésekről nem jössz ki dühösen, nyílt vitáid évente egy-két alkalommal vannak, és aki egyszer csalódást okozott, szinte automatikusan kap egy második esélyt. A konfliktus nem érdekel, tehát nem is táplálod.

A csapat többet profitál ebből, mint amennyit észrevesz. Együtt tudsz dolgozni olyannal is, akivel a többiek szóba sem állnak. A megállapodásod akkor is kitart, amikor a másik fél menet közben átírja a feltételeket. A visszajelzést pedig úgy adod át, hogy a másik megfogadja, ahelyett hogy elbarikádozná magát.

Az árnyoldal kiszámítható, és a magas A-val élők mégis utolsóként látják meg. Többet elhordozol, mint amennyi egészséges. A kollégád, aki rendszeresen áttolja rád a munkáját, egy nyugodt „persze, elvállalom”-ba fut bele, és egyetlen oka sincs abbahagyni. A türelem, amely látszólag semmibe sem kerül, meghívóként működik.

Mikor mondtad utoljára azt, hogy „semmi baj”, olyanra, ami nagyon is baj volt? Ha három másodpercen belül beugrott egy konkrét helyzet, a te A-d valószínűleg az átlag felett van. A megbocsátás ugyanis nem azonos a közömbösséggel. Aki gyorsan megbocsát, gyakran csak gyorsan hagyja abba az ügy forgatását, a kimondatlan sérelem pedig később kimerültségként vagy csendes távolságtartásként jön vissza, amit a másik fél egyáltalán nem ért.

A legdrágábban a tárgyalásokon fizeted meg a magas A-t. A kompromisszumkészség kiváló, amikor egy megbeszélés időpontjáról van szó. Amikor a fizetésről, a céges részesedések felosztásáról vagy arról, ki lesz hétvégén a gyerekekkel, minden engedmény valódi pénzbe és valódi életórákba kerül.

Alacsony barátságosság: a kritikus, aki nem hagyja magát

Az alacsony A leírásai hibalistaként olvashatók, ami abból fakadó torzítás, hogy ki írja ezeket a leírásokat. A kritikus szemnek, a kemény tárgyalásnak és a gyorsan fellobbanó indulatnak bizonyos helyzetekben olyan előnye van, amelyet a magas A soha nem hoz be.

Hamarabb kiszúrod a kihasználást. Ahol a barátságos kolléga magyarázatot keres a másik viselkedésére, ott te észreveszed a mintát, és ki is mondod hangosan. Egy üzleti tárgyaláson nem engedsz az árból csak azért, mert kellemetlen a hallgatás. A rossz hírt annak a vezetőnek is elmondod, aki nem akarja hallani.

Az árat a kapcsolataidon fizeted meg. A megjegyzés, amit tárgyilagosan gondolsz, az egész emberre kimondott ítéletként érkezik meg. A viták, amelyek egyébként elhalnának, elhúzódnak, mert egyik fél sem hátrál meg először. A régi munkahelyi haragod pedig még öt évvel az utolsó találkozás után is energiát von el tőled.

Érdemes megjegyezni, hogy az alacsony A önmagában nem jelent könyörtelenséget. Lehetsz kemény tárgyaló úgy is, hogy senkit nem csapsz be. A „nem hagyom magamon átgázolni” és az „elviszek, amit lehet” közötti különbség teljesen máshol van.

A barátságosság nem a becsületesség-szerénység

A hat közül ezt a két faktort keverik össze leggyakrabban, mert mindkettő valami tisztességfélét ír le. A határ közöttük ennek ellenére élesen fut. A becsületesség-szerénység arról szól, hogyan viselkedsz azokkal, akik megbíznak benned és akiket kihasználhatnál. A barátságosság arról szól, hogyan viselkedsz azokkal, akik téged használtak ki.

Négy kombinációban ez így néz ki:

• Magas H és magas A: nem húz csőbe, és ráadásul megbocsát. Könnyű vele együtt dolgozni, csak a környezete gyakran többet rak rá, mint amennyit elbír.
• Magas H és alacsony A: korrekt ember éles nyelvvel. Egy forintot sem vesz el tőled, egy hibáért viszont lehord, és emlékezni is fog rá.
• Alacsony H és magas A: tárgyaláson kellemes, konfliktuskerülő, mosolygós. A szabályt mégis kikerüli, ha éppen senki nem figyel. Ezt a kombinációt becsli fel legrosszabbul a környezet.
• Alacsony H és alacsony A: konfrontatív, és kész a szabályokon kívül játszani. Legalább az első perctől látszik, hányadán állsz vele.

A harmadik kombináció a gyakorlatban a legkellemetlenebb. A kellemes fellépés a becsületességről szinte semmit nem árul el. A jelölt, aki mosolyog az interjún, egyetért és nem vitatkozik, az A-ját mutatja meg. Hogy más érdemeit a magáénak tüntetné-e fel, vagy felfelé kerekítené-e a számlát, ebből a vonásból nem derül ki, és a HEXACO éppen ezért veszi be a becsületesség-szerénységet önálló faktorként.

Amikor egy párban találkozik a magas és az alacsony A

A barátságosságban mutatkozó különbség a hosszú távú súrlódások leggyakoribb forrásai közé tartozik, akár munkakettősről, akár párkapcsolatról van szó. A két fél ugyanis teljesen másnak látja a konfliktust: az egyiknek szükséges karbantartás, a másiknak fölösleges kár.

Nóra és Zsolt közösen vezet egy kis ügynökséget. Amikor gond akad egy beszállítóval, Zsolt felveszi a telefont, és két percen belül hallani őt az egész irodában. Nóra másnap utána megy a dolognak, hogy a kapcsolat ne maradjon véglegesen felégetve. Zsolt azt viszi el magával, hogy Nóra nem tudja megvédeni az érdekeiket. Nóra azt, hogy Zsolt olyan hidakat éget fel, amelyeken egy év múlva át kell majd menni.

Mindkettőjüknek van igazsága, és egyik sem alakítja át a másikat. Csak a szereposztást lehet megváltoztatni: az első kapcsolatfelvételt Nóra vezeti, a tárgyalás kemény szakaszát Zsolt veszi át, és akkor mindkét vonás a cégnek dolgozik, nem egymás ellen. Addig működik, amíg mindketten a saját szakaszukon maradnak. Amint Zsolt lép be az első kapcsolatfelvételbe, ott vagyunk, ahol a part szakad.

Az a páros, amelyben mindkettőnek magas az A-ja, kívülről ideális összhangnak tűnik, és megvan a saját gyenge pontja. A nézeteltérés nem kap nevet, az engedés kétoldalú, egy év után pedig kiderül, hogy egyikük sem azt teszi, amit szeretett volna. Két alacsony A ezzel szemben mindent azonnal és hangosan rendez le. Ez kimerítő tud lenni, csendben viszont ritkán gyűlik náluk bármi.

Hol állsz te ezen a tengelyen

Az önbecslés a barátságosság esetében jellegzetes módon mond csődöt. Magunkat a szándékaink szerint értékeljük, a környezet viszont a viselkedésünk szerint lát minket. Aki magában tombol, kívülre pedig hallgat, vulkánnak érzi magát, miközben a kollégái az emelet legnyugodtabb emberének írják le. És fordítva: aki elereszt egy éles megjegyzést, majd öt perc múlva elfelejti, gyakran meglepődik, mennyi ideig hordozzák mások a fejükben.

A mi HEXACO tesztünk 60 kérdésből áll, és nyolc perc körül tart. A barátságosságot a másik öt faktor kontextusában kapod meg benne, mert az A magában rosszul olvasható: ugyanaz a szám mást jelent magas becsületesség-szerénységgel élő embernél és mást alacsonnyal. A többiekkel való összevetés tájékoztató jellegű, nem diagnózis.

Próbálj ki mellé két hétre egy egyszerű dolgot. Valahányszor valaki felhúz, jegyezd fel a dátumot és egy mondatot arról, mi történt. Semmi mást, se értékelést, se elemzést. Tizennégy nap után nézz meg két számot: hány bejegyzés gyűlt össze, és közülük mennyinél emlékszel még pár nap múlva arra, mi is dühített fel benne. Az első szám a türelemről beszél, a második a megbocsátásról. Ha pedig üres maradt a papír, érdemes elgondolkodni azon, hogy valóban semmi nem húzott fel, vagy csak nem engedted meg magadnak, hogy felírd.