Lelkiismeretesség a HEXACO-ban: a C faktor négy oldala

Este negyed tizenegykor Eszter ötödször nyitja meg ugyanazt a prezentációt. Pénteken kellett volna leadnia. Kedd van.

A diák múlt hét óta készen állnak. Eszter mégis egyre tolja a felsorolásjeleket egy hajszállal balra, átszínezi a diagram oszlopait, és újraírja azt a mondatot, amelyet már kétszer visszaállított az eredeti változatra. Gábor, a kollégája, hétfő reggel küldte el a saját verzióját, elütéssel a címben, és azóta szabadok az estéi.

A csapat mindkettőjükről azt mondaná, hogy fontos nekik a munkájuk. A különbség nem abban van, ki igyekszik többet, hanem abban, hogyan állt össze bennük négy különböző hajlam, amelyeket a pszichológia együtt lelkiismeretességnek nevez.

Négy hajlam egyetlen név alatt

Abban a hatfaktoros személyiségmodellben, amelyet az ezredfordulón Kibeom Lee és Michael Ashton kanadai pszichológusok írtak le, a lelkiismeretesség a C betűt viseli. A becsületesség, az emocionalitás, az extraverzió, a barátságosság és a tapasztalatokra való nyitottság mellett áll. Hogy ez a hat dimenzió miként bukkant elő a köznyelv elemzéséből, és miben tér el a régebbi ötös felosztástól, arról külön szöveg szól: mi az a HEXACO-modell.

A C-n belül négy szűkebb összetevő lakik, és ezek nem együtt mozognak. Van, akinek példásan rendezett az asztala, közben minden nehezebb feladatot elodáz. És van, aki reggeltől estig gürcöl, a jegyzetei viszont úgy néznek ki, mint egy kupac lehullott levél.

Eszter esete így fest: perfekcionizmus magasan, szervezettség tisztességes, a szorgalom teljes egészében a fényezésre irányul. Gábornál a perfekcionizmus alacsony, a szorgalom valahol középen, a megfontoltság pedig olyan, hogy a szerződést első átolvasás után aláírja. Mindkét kombináció úgy olvasható az önéletrajzban, hogy „gondos és felelősségteljes”, a gyakorlatban viszont teljesen máshogy működnek.

Az önbecslés itt jobban félrevezet, mint a többi vonásnál. Amikor magadtól kérdezed meg, gondos vagy-e, aszerint válaszolsz, mennyire fontos neked az eredmény. Csak hogy az eredményért érzett aggodalom és a tényleges viselkedés nem ugyanaz. A magas perfekcionizmus átlagos szorgalommal párosulva olyan embert csinál valakiből, aki a kudarc érzésével fekszik le, holott csupán nem sikerült belefognia.

A legjobb munkateljesítmény-előrejelzés, ami van

1991-ben Murray Barrick és Michael Mount több mint száz korábbi kutatáson mentek végig, és kiszámolták, hogyan függnek össze a személyiségvonások a munkateljesítménnyel. Öt foglalkozási csoportot vettek, az eladóktól és rendőröktől a vezetőkön át a szakértői hivatásokig és a kézműves szakmákig, és három különböző mérőszámot: a felettes értékelését, a kemény teljesítményadatokat és a betanulás sikerét.

Mindezen keresztül egyetlen vonás tartott ki, és ez a lelkiismeretesség volt. A többi részlegesen működött. Az extraverzió ott segített, ahol emberekkel van dolga az embernek, a nyitottság főleg a betanulásnál, a saját területükön kívül azonban mindkettő elhalványult.

Miért éppen ez? A magyarázat végül elég prózai. A lelkiismeretes ember több valódi időt tölt a feladat felett, tartja magát a menetrendhez akkor is, amikor senki nem figyeli, és kevesebbszer csinálja azokat a dolgokat, amelyek belülről rágják meg a munkát: késői leadás, hiányzó dokumentum, magyarázat nélküli hiányzó nap. Nem zseniális kirobbanásokról van szó. Kisebb szórásról van szó, mert a teljesítmény kevésbé billeg.

Ez az összefüggés közben nem valami bomba. Gyenge és közepes közötti kapcsolat, tehát a lelkiismeretesség nem magyarázza meg az ugyanazon pozícióban lévő két ember közötti különbségek nagy részét. Más az érdekes: nincs versenytársa. Hét évvel később Frank Schmidt és John Hunter összefoglalták a személyzeti kiválasztás évtizedes kutatásait, és az jött ki, hogy a szellemi képességek lelkiismeretességgel kiegészítve jobban jelzik előre a teljesítményt, mint bármelyik mutató önmagában.

A munkánál nem áll meg. Howard Friedman és Leslie Martin átnézték annak a hosszú távú vizsgálatnak az adatait, amelyet Lewis Terman 1921-ben indított, és a személyiségvonások közül a hosszú életet a gyerekkori lelkiismeretesség jelezte előre a legjobban. Nem egyetlen nagy dolog miatt. Több ezer apró döntés miatt: biztonsági öv, cigaretta, végigkezelt betegségek és kockázatok, amelyekbe az ember bele sem megy.

Hogy néz ki a magas C egy hétköznapi kedden

Judit építőipari cégnél viszi a megrendeléseket. A dokumentumokat a határidő előtti napon küldi el, nem egy órával utána. A megbeszélésről olyan jegyzettel jön ki, amelyben minden feladatnak van neve és dátuma. Amikor három hónappal később a csapat azon vitatkozik, miben is állapodtak meg akkor, Juditnak megvan írásban.

Ebből semmi nem tűnik impozánsnak. A lelkiismeretes ember munkája főleg abban látszik, ami nem történt meg: a krízisértekezletben, amely nem ült össze, az anyagban, amely időben megérkezett, mert valaki még a szabadság előtt megrendelte, a számlában, amelyet senkinek nem kellett reklamálnia. Elismerés ezért ritkán jár, viszont a baj esetén az első telefon mindig ugyanahhoz az emberhez fut be.

A magas C ugyanakkor nem jelent tehetséget, sem okosságot. Azt jelenti, hogy bizonyos lépések kevesebb energiába kerülnek, mint másoknak: korábban kezdeni, kitartani a rágós résznél, visszatérni ellenőrizni. Aki alacsonyan hordja ezeket, ugyanazt megoldja, csak több akaratba kerül neki, és kevesebbszer sikerül.

Az iskolai jegyek ugyanezt a vonást még korábban elárulják. Arthur Poropat 2009-ben összefoglalta a személyiséggel és a tanulmányi eredményekkel foglalkozó kutatásokat, és a lelkiismeretesség a jegyek hasonlóan jó jelzőjének bizonyult, mint a szellemi képességek. A vizsgák ugyanis annyira jutalmazzák a rendszerességet, mint az élességet. Az iskola után viszont abbamarad az órarend kiosztása, és a határidőket magának kell legyártania az embernek.

A kiválasztási eljárásokban ez a vonás nehezebben található meg, mint várnánk. Az interjún ugyanis a benyomás látszik, nem a szokás. Szinte mindenki azt mondja magáról, hogy megbízható, és a többség őszintén gondolja.

Amikor a szorgalom ellened fordul

Most az észszerűséggel szembemenő rész. A perfekcionizmus és a halogatás gyakran kéz a kézben jár, pedig épp az ellenkezője lenne várható. Aki a legmagasabbra teszi a lécet, általában a legkésőbb ad le, és egy év alatt néha kevesebbet végez el, mint a kollégája, akinek a részletek nem viszik el az álmát.

A mechanizmus egyszerű. Ha az első változatnak rögtön jónak kell lennie, nincs mikor elkezdeni, mert egy jó változatra soha nincs elég idő. A húszperces feladat egész délutánná dagad. És mivel nem sikerül lezárni, átkerül holnapra, ahol már várja a következő.

Mikor küldtél el legutóbb valamit előbb, mint hogy késznek tartottad volna? És mi történt aztán valójában?

Ennek a féknek a második alakja a mikromenedzsment. A magas szervezettséggel és hibaérzékenységgel bíró vezető előbb látja mások pontatlanságát, mint hogy annak megnyilvánulni volna ideje. Átírja a leveleket, amelyeket nem ő írt, ellenőrzi a táblázatok formázását, tizennégy megjegyzéssel adja vissza a feladatot. A csapat ezt gyorsan megtanulja, és abbahagyja az önálló döntést, mert a javítás úgyis megjön.

A harmadik forma a leghalkabb. A megfontoltság átfordul abba a képtelenségbe, hogy bármit is megkockáztasson az ember: az ajánlat el nem fogadva, mert előre nem lehetett mindent kiszámolni, a hívás el nem indítva, míg nem áll készen a válasz minden ellenvetésre. Kívülről felelősségnek látszik. Belülről jó alibivel felszerelt félelem.

Mit tudnak azok, akiknek a C-je alacsony

Gábor naptárában három megbeszélés fedi egymást, és minden reggel keresi a kulcsait. Amikor viszont kedden megjön a hír, hogy a kiírás harmadszor változik, ez negyven perc munkájába kerül neki. Eszter ugyanabban a pillanatban kihajít egy tervet, amelyet egy hétig csiszolt.

Az alacsony lelkiismeretesség nem lustaság, még ha szinte mindig így írják is le. Inkább más munkamód: gyors indulás, nyugalom a bizonytalanságban, és képesség arra, hogy megbánás nélkül tegye le az ember a félbehagyott dolgot. Ott, ahol a kiírás hamarabb változik, mint hogy a terv megérne, ez a beállítás győz. Igaz ez azokra a szakmákra is, ahol sokat próbálkoznak, és a kísérletek nagy része úgyis a kukába kerül.

A számla persze megjön. Elfeledett határidők, halomban álló félkész munka, felindulásból meghozott és két hónapig javított döntés. Akinek alacsony a megfontoltsága, többet kockáztat, mint maga hiszi, leggyakrabban pénzzel és a volán mögött.

A csapatban ez a különbség azonnal kiderül. A csupa precíz emberből álló csoport egyetlen hiba nélkül szállítja le az anyagot, csak két hónappal később, mint amikor értelme volt leszállítani. A csupa improvizálóból álló banda kezd először, és félúton kiderül, hogy az egyik részt kétszer csinálták, a másikat pedig senki nem kezdte el. Az a páros, ahol egyikük az irányt, másikuk a részleteket figyeli, gyakrabban összeveszik, mint az előző kettő, és a legjobban ad le.

Hasznosabb annál a kérdésnél, hogy elég magas-e a C-d, ha tudod, a négy összetevő közül melyik fékez. Az alacsony szervezettséggel elbír egy szokványos emlékeztetőrendszer. Az alacsony szorgalmat így nem lehet kikerülni, ott csak a lépések méretének változtatása segít.

Elmozdulás apró léptekkel

A személyiség felnőttkorban változik, csak lassan és észrevétlenül. Brent Roberts a kollégáival ismételten kimutatta, hogy a lelkiismeretesség átlagosan nő a húszas évektől kezdve, ahogy az ember kötelezettségeket vesz át a munkában, a párkapcsolatban és a családban. Aki fel akarja gyorsítani ezt az elmozdulást, inkább a helyzetek átépítésével jár jól, mint fogadalommal.

Mielőtt bármit átállítasz, érdemes látni, milyen magasan van a lelkiismeretességed a többi vonásodhoz mérve. A mi HEXACO-tesztünk hatvan kérdésből áll, körülbelül tíz percet vesz el, és mind a hat faktort megmutatja, a C-t is. A másokkal való összevetés tájékoztató jellegű, nem diagnózis.

Ami a napi működésben beválik:

• Végrehajtási szándék fogadalom helyett. Peter Gollwitzer megmutatta, hogy az „amikor visszaérek az ebédről, megnyitom azt a költségvetést” mondat megbízhatóbban vezet tetthez, mint az „ideje végre belefogni”. A döntés előre megszületik, abban a pillanatban tehát már nincs mit mérlegelni.
• Előre leírt kész-definíció. Két-három feltétel, amelyet az anyagnak teljesítenie kell, papírra vetve azelőtt, hogy elkezdenéd csinálni. Amint teljesíti, kimegy. A tizenkettedik változat ellen semmi más nem hat.
• Egyetlen feladatnál csökkentsd a súrlódást, ne mindegyiknél. Este előkészített anyagok, az asztalon megnyitott fájl, telefon a szomszéd szobában.
• Egy kör javítás és egy időkorlát. Lejárt az idő, olyan állapotban megy el, amilyenben van.
• Hetente fél óra a naptár felett, amiben a nagy feladat szétesik az első konkrét lépésre. Nem kívánságlistára, csak arra az első lépésre.

A perfekcionistáknak jól jön még a megfordított kérdés. Ahelyett, hogy „hogyan csináljam meg jobban”, azt kérdezd, mi történik konkrétan, ha most elküldöd. A válasz általában az, hogy „semmi”, és ehhez próbán kívül nem jut hozzá az ember.

Hogy mozdult-e valami, a kifogásokból ismerhető fel, amelyeket magad számára gyártasz. Egy héten át minden este írj fel egyetlen dolgot, amit eltoltál, és egy szót arról, miért. Hét nap után abban az oszlopban folyton ugyanaz a szó ismétlődik. Van, akinél ez az „unalmas”, másnál a „még nem elég jó”, és mindegyik máshová vezet.

Eszter szerda reggel adta le azt a prezentációt, a tizenkettedik változatban. A vezetés egyetlen módosítást kért: felére rövidíteni. Gábor elütését a címben senki nem vette észre, mert mindenki a harmadik dia számait bámulta.