Karrier DISC szerint: melyik stílus hol bontakozik ki természetesen

Két ember lép be ugyanabba a cégbe ugyanarra a pozícióra, ugyanazzal a munkaköri leírással és ugyanazzal a fizetéssel. Egy év múlva az egyik azt mondja, végre azt csinálja, ami neki való. A másik csendben frissíti az önéletrajzát, pedig senki nem kritizálta, és jó értékelést kap.

A különbség ritkán a képességekben van. Szinte mindig abban, mennyi energiájába kerül mindkettejüknek az, amiből abban a szerepben egy hétköznapi csütörtök áll.

És pontosan erről beszél a DISC. Nem azt méri, mit tudsz, és azt sem, mennyire leszel teljesítőképes. Viselkedést ír le: milyen tempó természetes neked, és hogy a figyelmedet előbb a feladat ragadja-e meg, vagy az ember. Ebből a két tengelyből négy stílus adódik, a D, az I, az S és a C, és mindegyiknek van olyan közege, amelyben szinte magától megy, és olyan is, ahol ugyanahhoz az eredményhez kétszer annyi erőt fogyaszt el.

Miért nem a pozíció neve dönt az elégedettségről

A karriertesztről szóló legelterjedtebb elképzelés egyszerűen hangzik: kijön egy profil, a profilhoz egy foglalkozáslista, és mehetünk. Az adatok nem nagyon szurkolnak ennek az elképzelésnek.

Orit Tsabari és munkatársai 2005-ben huszonhat vizsgálatot foglaltak össze az ember érdeklődési profilja és a foglalkozása közege közötti egyezésről, összesen több mint hatezer emberrel. Az egyezés és a munkahelyi elégedettség közötti összefüggés r = 0,17 körül jött ki. Statisztika nélküli nyelvre fordítva: az, hogy mennyire illik a profil a szakmához, csak egy kis töredékét magyarázza meg annak, hogy jól érzed-e magad a munkádban.

A többit olyan dolgok teszik ki, amelyek egyetlen tesztbe sem férnek bele. A főnök, a csapat, az ingázás, a pénz, az életszakasz, a munka értelme. A betűdhöz tartozó foglalkozáslista tehát a leghaszontalanabb dolog, amit a DISC adhat neked.

Egy másik kérdés a hasznos. Nem az, hogy mit csinálj, hanem az, hogy milyen üzemmódban csináld. A szakmák nagy részét ugyanis több, egymástól elég eltérő módon lehet gyakorolni, és a köztük lévő különbség nagyobb szokott lenni, mint a szakmák közötti.

Négy közeg, nem négy foglalkozáslista

A táblázat viszont csak durva térkép. Az az érdekes, ami nincs benne.

A D stílus nem a munka mennyiségétől ég ki, hanem a tehetetlenségtől. Ott növekszik, ahol az eredmény mérhető, és konkrét emberhez köthető. Amint a siker feloldódik a folyamatban, és két év múlva látszik csak meg, elveszíti a motort, akkor is, ha a munka érdekes és jól fizet.

Az I stílusnak kapcsolatra és gyors emberi visszajelzésre van szüksége. Azt a szerepet, amelyben a nap magányos számítógépes munkából áll, és az eredmény csak egy év múlva látszik, néhány hónapig bírja lelkesedésből, aztán jön a lecsengés. Nem a fegyelem hiányáról van szó, hanem az energiaforrásról.

Az S stílust a pályaválasztásnál nézik el a leggyakrabban, mert az előnye csak az időben mutatkozik meg. Az a cég, amely évente kétszer átszervezi magát, elveszi tőle azt a biztonságot, amelyből a teljesítményét meríti. Ezzel szemben a hosszú kapcsolat egy ügyféllel, pácienssel vagy diákkal az a terep, ahol az értéke évről évre nő.

A C stílus nem a kényelem miatt akar nyugalmat, hanem a minőség miatt. A nyitott iroda az óránkénti tíz megszakítással többe kerül neki, mint egy nehéz feladat. Az a szerep pedig, ahol időnyomás alatt és alapanyagok nélkül kell dönteni, számára napi stressz, nem kihívás.

Ugyanaz a pozíció, négy különböző munka

A leggyakorlatiasabb dolog, amit a DISC-ből a karrieredre kinyersz, a szakmákon belül rejtőzik, nem közöttük.

• Értékesítés: az új ügyfelek megszerzése tempóról, elutasításról és lezárásról szóló játék. Az állandó ügyfelek gondozása ezzel szemben hosszú bizalom és kiszolgálás. Az első a D-nek és az I-nek fekszik, a második az S-nek. A névjegykártyán mindkét esetben az áll, hogy értékesítő.
• HR: a toborzás embereket, interjúkat és gyorsan váltakozó kapcsolatokat jelent. A bérszámfejtés határidőket, jogszabályokat és nulla hibatűrést. A kettő között szakadék van, amit a hirdetésben a szakma megnevezése nem különböztet meg.
• Informatika: a felhasználói támogatás folyton megszakított munka emberek között, a rendszertervezés mélység és csend.
• Orvoslás: a sürgősségi osztály és a háziorvosi rendelő ugyanazt a végzettséget és tökéletesen más napi tempót kíván.

Egy könyvelő, akinek tíz év után elment a kedve a munkájától, végül nem szakmát váltott. Átment egy kis cégtől, ahol a számláktól a banki ügyintézésig mindent ő csinált, és negyedóránként csörgött a telefonja, egy nagy társasághoz, ahol fix naptár szerint zárja a hónapot, és senki nem beszél bele. Ugyanaz a képzettség, ugyanaz a szakterület, más nap. A megszakítás szívta le, nem a könyvelés.

Gondolj vissza egy hétre, ami után pénteken fel voltál töltve. Mi volt benne másképp, mint abban, amelyikből hazavánszorogtál? A válasz szinte soha nem egy másik szakma neve.

Mit kérdezz meg, mielőtt elvállalod a szerepet

A hirdetés szinte semmit nem mond a mindennapi üzemmódról, néhány interjúkérdés viszont igen. Olyasmit kérdezz, ami a hétköznapi csütörtöködről dönt:

• Hány döntést hozhatok meg egyedül, és mit kell jóváhagyatnom? Ez az egyetlen kérdés dönti el, hogy egy dés egy év múlva marad-e.
• Milyen gyakran zavar meg valaki a nap folyamán? Egy cés és egy ís ugyanarra a válaszra ellentétes képet alkot.
• Mennyi időt töltök emberekkel, és mennyit egyedül a feladat fölött?
• Mi változott ebben a szerepben az elmúlt évben, és mi fog változni jövőre? Az S stílusnak a feladat stabilitása fontosabb a béren kívüli juttatásoknál.

A második betű többet változtat, mint az első

A tiszta stílus ritka. A DISC-tesztünk 32 kérdésből áll, és a legerősebb stílus mellett a sorrendben másodikat is kiszámolja; ha az elsőtől legfeljebb tizenöt pont választja el, a kettő párost alkot. Így jön létre tizenhat profil, négy tiszta és tizenkét kombináció. A közeg megválasztásához ez a második pozíció gyakran fontosabb a vezető betűnél.

A Zászlóvivő (DI) és a Stratéga (DC) profilban egyaránt elöl áll a dé, és mindkettő jól érzi magát a vezetésben. A Zászlóvivő viszont ott virágzik, ahol valami elindul, és van kit megnyerni: új termék, terjeszkedés, saját cég. A Stratéga ugyanezt a tempót akarja, csak számokkal és tervvel alátámasztva, ezért neki a nagy projektek irányítása vagy a kemény mutatókkal működő üzem fekszik. Cseréld fel a kettejük szerepét, és mindketten rosszabbul fognak dolgozni annál, mint amit tudnak.

Hasonló a helyzet a nyugodtabb profiloknál. A Vendéglátó (SI) ott bontakozik ki, ahol emberek vannak és hosszú kapcsolatok, tehát az ügyfélgondozásban, az iskolában vagy olyan helyen, ahová az emberek betérnek. A Gondnok (SC) ugyanazt a nyugalmat akarja, csak rendben, dokumentációban és megbízható működésben. A Mentor (CI) a pontosságot köti össze azzal, hogy szívesen van emberek között, és ez pontosan a módszertan, a képzés és az újak betanításának kombinációja. Hogy a betűk sorrendje hogyan változtatja meg a jelentést, azt részletesebben a kombinált DISC-profiloknál boncolgatjuk.

Amikor kevesebbet számít a stílus, mint várnád

Most jöjjön az a korlát, amely nélkül az egész szöveg determinizmusra csábítana.

Timothy Judge és Chris Zapata 2015-ben száztizenöt vizsgálatot nézett át a személyiségről és a munkateljesítményről, és találtak egy szabályszerűséget. A személyiségvonások lényegesen jobban jelzik előre a teljesítményt azokban a szerepekben, ahol a munka strukturálatlan, és az embernek van tere önállóan dönteni. Ott, ahol az eljárást előírás, műszakrend és rendszer határozza meg, a jellem sokkal kevésbé jelenik meg az eredményben. A vizsgálat nem a DISC-et mérte, de a személyiségvonás és a viselkedési stílus ebben egyformán viselkedik: minél szabadabb a szerep, annál többet számít a stílusod.

A gyakorlatban ez két dolgot jelent. A szigorúan strukturált munkában a közeg a hajlamod ellenében is visz, mert az eljárás dönt, nem a jellem. A szabad szerepben a stílusod vagy visz, vagy fékez, és semmi nincs a kettő között.

A második korlát még fontosabb. A legalacsonyabb betű nem fal. Egy cés vezethet csapatot, egy dés csinálhat minőségellenőrzést, és egy ís három évig írhat módszertant. Tudatos erőfeszítésbe fog kerülni, és olyan emberekre lesz szükség köré, akiknél ez fordítva van, ami mellesleg a fő érv a stílusok keverése mellett a csapatban. Az értelmes szabály így hangzik: amit napi egy órán át szív le, azt évekig elbírod. Ami egész nap szív le, az követelni fogja az árát.

És még valami. A DISC nem belépő és nem stoptábla. Ha az eredmény alapján kihúzol egy szakterületet, ami után vágysz, rosszul használod, és ugyanez a hiba az asztal másik oldalán a DISC-teszt az állásinterjún című szövegben van leírva. Hogy egyébként honnan jött az egész modell, és mi állja meg belőle a helyét, azt a DISC-teszt útmutatójában találod. A másokkal való összehasonlítás mindig tájékoztató jellegű, nem diagnózis.

A következő két hétre próbálj ki egy dolgot. Minden megbeszélés és nagyobb feladat mellé írj be a naptáradba egy betűt: F, ha fel voltál töltve utána, L, ha lemerültél. Tizennégy nap múlva nézd meg csak az L betűket. Közös téma szinte soha nem lesz köztük. Közös tempó, vagy az, hogy emberekről volt-e szó vagy feladatokról, szinte mindig lesz. És ez az az információ, amit a megfelelő foglalkozások egyetlen listája sem ad meg neked.